Tartalomjegyzék

Ivánka összetalálkozik Pedroval

 

„Nem fogom elfelejteni”, felelte, miközben tett néhány lépést előre. Amint be akart volna lépni a következő helyiségbe, az addigi legnagyobb meglepetéssel szembesült, ami emlékeztette arra az időre, amikor a saját és a testvérei túléléséért kellett, hogy küzdjön. Ott állt ugyanis az a különös matróz, akivel egy este összetalálkozott Plodz kikötőjében Dubrovnik közelében. Még emlékezett arra a 10 osztrák koronára, amit ez az ember a zsebébe helyezett, miközben felemelte. Akkor esett el, amikor dühében el akart szaladni előle, mert az visszautasította üzleti szeretkezésre tett  ajánlatát, ami azon nyomorult tevékenysége volt, amire a pénzhiány kényszerítette őt. És most íme ott állt, Pedro, akit azóta nem tudott kiűzni az emlékezetéből és aki önzetlen módon segített neki, anélkül, hogy valami ellenszolgáltatást várt volna el.

„Ivánka! …Megismersz engem?”, kiáltotta az, mikor meglátta.

„Természetesen! Gyakran gondoltam rád.”

„Miért?”

„Mert te voltál az egyetlen a Földön, aki 10 koronát adott nekem anélkül, hogy bármit is elvárt volna érte.”

„Ugyan, az nem volt semmi különös. Többet is tettem volna, ha nem szaladtál volna el. A Földön az élet annyira nehézkes és komplikált, hogy tulajdonképpen alig lehet életnek nevezni. Állandó szenvedésből áll, amit az emberek maguk okoznak és maguk felügyelnek, és ez csak akkor fog javulni, ha nem lesz többé pénz. Az, hogy feláldoztad magad, mélyen érintett engem; mindent megtettél a testvéreidért. És ez az oka annak is, amiért Apura hozattalak téged, hogy megismerjél itt egy másik életmódot. Ha akarsz, maradhatsz itt nálunk. Hogy tetszik neked az, amit eddig láttál?”

„Le vagyok nyűgözve! Az itteni dolgokat a földön el sem lehet képzelni, egyszerűen hihetetlen.”

„Ezt meg tudom érteni, mert amint tudod, én is ismerem a földi életet. És nem csak én ismerem, hanem majdnem minden apui. Innen mindenki elutazhat a Földre, ha kedve van hozzá. Ez számunkra ugyanolyan egyszerű, mint Dubrovnik lakosai számára egy séta a strandra. Vannak a világűr kutatására szolgáló speciális űrhajóink, amelyek másodpercenként több trillió kilométeres sebességet képesek elérni. Ez nem jelent nehézséget számunkra”, magyarázta Pedro Ivánkára nézve. Majd néhány apuihoz fordult, akik éppen akkor jöttek be a helyiségbe:

„Barátaim, ez a fiatal hölgy itt a Földről jön. Mint már tudjátok, a földlakók életmódja abból áll, hogy az ott működésben tartott pénzrendszer által egymást kizsákmányolják. Ő egy áldozata ennek a kegyetlen helyzetnek. Ezért hozattam őt ide, hogy megismerje a mi életmódunkat, és ha szeretné, itt maradhat közöttünk, mint a többiek is.”

„Nem fogom elfelejteni”, felelte Ivánka. Időközben egy egész kis csoport ember gyűlt össze körülötte, akik mosolyogva és előzékenyen üdvözölték őt. Egyesek nagyon nagyok voltak közöttük, mások karcsúak és finom alkatúak, amit a lány csendben megcsodált. Pedro azonnal megválaszolta a gondolatait, úgy, mint ahogy Alif is tette.

„Csodálkozol a testfelépítéseinken, mert az eltér a földitől? Ott még a test az utolsó primitív fejlődési fázisban van, ami nálatok nagyon lassan változik. Ez a Föld helyzetével függ össze, mivel a Nap fénye kedvezőtlen szöget zár be. Ebből ered a földi lakosok egoizmusa, de ilyen a naprendszer más bolygóinál is van. A Pa bolygó lakosai pl. egymást megeszik, és az ő fizikai fejlődésük sok millió év óta alig változott, habár az a bolygó már régebb óta lakott, mint a Föld. A mi időgépeinkkel a naprendszeretek összes bolygójának fejlődési történetét figyelemmel tudjuk kísérni, meg más, rajta kívül lévőkét is. Éppúgy megfigyeljük az összes galaxis múltjának és jelenének fejlődését, és a legtöbbjüknek igyekszünk segíteni.”

Ivánka izgatott kedélyállapota és azok a meglepetések, amelyek lépten-nyomon érték, nem is engedték meg még neki, hogy teljes mértékben felfogja Pedro szavait. Mégis megpróbálta megjegyezni magának az egyes témákat, amelyek az ember létének jó és rossz oldali meghatározottságára vonatkoztak, vagy a bolygók fejlődéséről és a napfénynek a galaxis összes bolygójára gyakorolt hatásáról szóltak. Abból is igyekezett valamit megjegyezni, ahogy az apuiak utaznak a világűrben, és a Földre tett látogatásaikról egy következő alkalommal – amikor izgalma elcsendesül – még vissza akart térni.