Tartalomjegyzék

A Föld fejlődési története

„Hihetetlen, hogy a Föld mindezeken keresztül ment”, szólt Ivánka tűnődve.

„Figyelj Pedro, te azt állítod, hogy mi az apuiaktól származunk, egyes tudósok viszont azon a véleményen vannak, hogy az állatoktól származunk. Nos, mi az igazság?”

„Az általunk kisugárzott pozitív ionok jó hatással vannak a földi tudósokra. Ez segíteni fog nekik az igazság keresésében. Azonban a különböző szokások és tradíciók nagyon gyakran meggátolják, hogy új ismeretek a nyilvánosság tudomására jussanak. A sejtek első életéből – és ezt később majd alkalomadtán megláthatod – fejlődtek ki a különböző csoportosulásokból különböző állatfajok. Egy bizonyos csoportból azonban egy végtelenül hosszú időszak után, földi mércével egy 1-es 583 nullával, kialakult egy összehasonlíthatatlan életforma, a férfi és a nő. Ez a nagyon érdekes fejlődési folyamat Apun ment végbe. Ha majd visszaérünk, az Idő képernyőjén mindezt utólag is újra nyomon követheted és el fogom neked magyarázni az élet keletkezésének részleteit.”

„Felfoghatatlan, hogy ennyi év után, ami idő eltelt az utolsó katasztrófa óta, még mindig ilyen elmaradott állapotban vagyunk. Erre van valami magyarázatod, Pedro?”

Különböző jelenségek akadályoztak minket abban, hogy a földi lakosság mellett álljunk a fejlődésében. Erre később majd még visszatérek. Az egyik fő ok azonban a napsugarak negatív hatása volt, ami megsokszorozta az emberek agresszivitását. A látogatásaink alkalmával megtámadtak és rab-szolgákká tettek minket. Arra használták fel azon különleges képességünket, amivel uralkodunk az anyagon - és amit ők elvesztettek -, hogy saját terveikhez használják fel. Így évezredek teltek el, amelyekben mi csak kétszer jelentünk meg. Mikor azonban Zay-nak sikerült tökéletesítenie a dezintegrációt és integrációt, újra fokozni tudtuk a támogató programjainkat. Zay egy későbbi inkarnációja révén kiváló eredményeket tudtunk elérni. A földi lakosság jövője békés formákra fog vezetni, és akkor a földiek is élhetnek Apun és mi is élhetünk majd háborítatlanul a Földön.”

„Te jó Isten, honnan tudod te mindezeket?”, kérdezte Ivánka lenyűgözve.

„Az időgépeink tájékoztatnak minket ezekről. Ezeket minden apui tudja. Nemsokára számodra is lehetővé teszik majd az ilyen betekintéseket.”

Ivánka hallgatott egy pillanatra, mert olyan hatással volt rá mindaz, amit hallott és látott. A földi létnek az áldozatai jöttek az eszébe, miután az emberek szó szerint felfalják egymást azért, hogy maguk tovább élhessenek. Emlékezett még azokra a szavakra, melyeket a pópa olvasott fel neki a Bibliából, és amelyek egy jobb életet jelentenek be, ami bensőségesebb és barátságosabb lesz, mint a korábbi, nyomor nélkül és szeretettel telve. Majd ránézett Pedrora egy kicsit szkepticizmussal a szavai miatt.

„Jelenleg élnek apuiak a Földön?”

„Hát természetesen, Ivánka. A mi embereink szét vannak szóródva az egész univerzumban, hogy segítségére legyenek azoknak, akiknek arra szüksége van. Ez a feladatunk, egy ránk jellemző küldetés, ami igazolja a jelenlétünket.”

„Vajon azok az apuiak, akiket megneveztél, eljönnek újra a Földre?”

„Igen, Noi már egy ideje ott inkarnálódik. És lehetséges, hogy általa e századnak a közepe táján nagy fejlődés megy végbe. Az ő segítségének lesz köszönhető, ha egy bizonyos területen egy nagy változás megy végbe. Ami Zay-t illeti, ő most a Pi bolygón tartózkodik. Talán inkarnálódik a 20.század közepe felé még egyszer, hogy kisegítse az embereket nagy szellemi szükségükből. Pontosabb ha addig az emberiség nem pusztítja el önmagát ismét egy kémiai robbanás által. De a 21. század során hatalmas pozitív változások fognak végbemenni a Földön.”

Ivánka megszakította : „Az előbb azt mondtad, hogy a Föld Apu egy része. Akkor hát férfiakat és nőket hoztak Apuról a Földre?”

„Igen, de csak sok millió évvel azután, hogy a Föld leszakadt Apuról. Ti, földi emberek nekünk egy részünk vagytok, és a bolygótokat többször is benépesítettük. Az Apun történt robbanás után több százezer évre volt ahhoz szükségünk, hogy az űrhajóinkat annyira tökéletesítsük, hogy túlhaladják a fénysebességet. Azelőtt csak bolygóközi utazásokat végeztünk a mi galaxisunkon belül, amelyek néhány száz évig tartottak. Majd miután ezek a műszaki akadályok elhárultak, a többi bolygó számára nyújtott segítségünk megnövekedett. Amikor aztán Zay-nak végül sikerült döntően megjavítania a dezintegráció és integráció módszereit, már gondolati sebességgel történő utazások is lehetővé váltak. Onnantól kezdve a Földnek nyújtott segítségünk ezerszeresére nőtt. Miután Zay másodszor visszatért oda, apuiak minden pillanatban jönnek és mennek oda. A legtöbben azért utaznak a Földre, hogy különböző személyekbe integrálódjanak. Mások, mint pl. én is, azért jövünk, hogy rájöjjünk nehézségek okaira, majd visszatérünk Apura, terveket dolgozunk ki a nehézségek megszüntetésére és újra a Földre megyünk, hogy végrehajtsuk ezeket a terveket.

A 20. és 21.század nagy haladást fog hozni. Olyan készülékeket fognak feltalálni, amelyek hangok és képek továbbítására szolgálnak ( TV, rádió, számítógép ), és olyanokat, amelyek képesek helyettesíteni az emberi test bizonyos részeit ( szervátültetés ). És amikor Zay majd harmadszor fog jönni, addigra megtanulják a földi tudósok is a mesterséges vér előállítását, úgy, ahogy mi tesszük. Az űrhajózás is fejlettebbé fog válni, a pénz eltűnik a mindennapokból, és le fogják küzdeni a halált is. ( Megj : A Felemelkedés után ! ) Az elkövetkezendő évszázadokban intenzíven fogunk törődni földi testvéreinkkel, és meg fogunk próbálni megakadályozni egy újabb káoszt. Mindezeket hamarosan magad is láthatod majd az Idő Képernyőjén.”

Ivánka megint elhallgatott. Mindarra a sok áldozatra gondolt, amit újból meg kellene hoznia saját magának ahhoz, hogy a Földön élhessen. Mégis az, hogy most már el tudott képzelni egy jobb életet, új erőt adott neki ehhez az áldozathoz.

„Igaz az, hogy most már teljesen egészséges vagyok, Pedro?”

„Igen, makkegészséges vagy!”

„Vissza fogok tudni térni a Földre?”

„Amikor csak akarsz, Ivánka, de előbb még meg szeretnéd ismerni Aput, nemde?”

„Igazad van. Aztán majd meglátjuk, hogy érdemes-e visszatérnem a Földre.”