Tartalomjegyzék

Az apuiak igazolványa

Ivánka egy pillanatig elgondolkozva hallgatott és a jobb kezében lévő kártyát nézte.

„Ezzel mit kell csinálni?”, kérdezte.

„Ez az egyetlen igazolvány, amire az apuiaknak szüksége van. A pénz helyett, amire ti rá vagytok utalva ahhoz, hogy különböző dolgokat megkapjatok, nekünk csak erre az egy dokumentumra van szükségünk. Ez igazolja az egyénnek a társadalommal való együttműködését, és egyidejűleg egyfajta hitelt biztosít.”

Ivánka még sose hallott életében ilyesfajta dolgokat és azt kérdezte magától, hogy ugyan hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen egyszerű, néhány centiméternyi kártyával meg lehet kapni mindent, amire egy embernek csak szüksége lehet. Hisz a Földön minden sok pénzbe kerül, és ilyesfajta dolgokat leginkább csak a dolgozó tömegek kizsákmányolói engedhetnek meg maguknak, miután éveken keresztül kihasználták azok emberi munkaerejét. Ez itt olyan volt neki, mint egy álom, egy elképesztő fantázia és hihetetlen történés.

„Nem egészen értem, hogyan lehet ezzel a darab papírral megvásárolni mindent, amire az élethez szüksége van az embernek.”

„Ivánka, próbáld megérteni, hogy itt az Apun a dolgokat nem kell megvásárolni sem eladni. A javakat egész egyszerűen általános használatra állítjuk elő. A földi életmód azzal a problematikával függ össze, hogy mindenki valamilyen formában kényszerítve érzi magát, hogy kihasználja a többieket. Egy földi gyártó pl. szögeket gyárt, amiből 5 pénzegységbe kerül számára egy kiló. Ahhoz, hogy a termékét el tudja adni, meg kell szerveznie egy felvevőpiacot, ahol az egy kilóért 8 pénzegységet kér. A 3 pénzegység különbözetből tudja kifizetni a munkásait, megfizetni az adót, és meg marad még a személyes kiadásaira és a pénz nyereséges befektetésére kb. a bevételeinek még a fele. Az első vevő, aki rendszerint egy nagykereskedő, ugyanilyen okokból a következő vevő, mondjuk a végfelhasználó felé még megemeli az árat 3 vagy 4 pénzegységgel. Így annak, akinek a szögre végül is szüksége van, 11 pénzegységet kell fizetnie egy kilóért. Ebben a folyamatban csak két személy van, aki gazdagszik, a gyártó és a nagykereskedő. De az összes munkás, akinek a munkájára szükség volt a szöghöz, a kikötői vagy hajós munkások, az esztergályosok, az öntők, a bányászok és a raktári dolgozók csak éhbért kapnak, amiből csak alacsony értékű dolgokat képesek megvenni mondjuk a táplálkozásukhoz vagy más életfontosságú dolgaikhoz. Mindannyiuknak, a gyártónak, a kereskedőnek és a munkásnak legnagyobb gondja abban áll, hogy a legrövidebb időn belül lehetőleg kis erőbefektetéssel annyi pénzt keressenek, amennyi csak lehetséges, hogy kellemes életet engedhessenek meg maguknak.

( Megjegyzés : a földi emberek ezen általános rossz motivációja valójában azért alakulhatott ki, mert – az előző nemzedékek nekik átadományozott hitrendszere miatt - halandónak tartják magukat, mégpedig rövid, testi szinten halandónak, és így mindent egyetlen biológiai életben akarnak élvezni – holott épp ezért veszítik el azokat és fordulnak a dolgok az ellentétükbe, mert ha úgy érzik, hogy nincs idő a vágyott dolgok megszerzésének kialakulására, akkor azokat csak erőszakkal és/vagy ravaszsággal lehet megszerezni! )

A földi emberek nem nagyon szívesen dolgoznak. Nekünk apuiaknak ezzel szemben örömet jelent a munka, vonzódunk hozzá. Itt nincs senki, aki számára a munkája ellenszenves lenne. A munka az életünk egy része, és szükségünk van rá. A mi bolygónk, Apu, amely sokszorosan nagyobb, mint a Föld, óriási népességével egy nagy családot képez, amelyik a saját maga által felállított elvek szerint él. Nekünk itt nincsenek sem királyaink, sem elnökeink vagy kormányaink. Ha a polgárok ezen a bolygón egy összejövetelen elhatározzák, hogy valamin mindenki érdekében javítani kell, akkor valaki megfogalmazza a gondolatot, ha szükséges, még korrigálnak rajta, majd mint új szabályt elfogadják. Az apui élet kezdetén, évtrilliókkal ezelőtt egy olyan társadalmat építettünk fel, amelynek alapjai a szolidaritás, a közösségi szellem és az egyenjogúság voltak. Ha pl. valaki a felszín alatt rábukkant egy ásványra és elkezdte kitermelni azt, vagy egy bizonyos haszonnövényt termesztett, akkor azt addig osztotta meg a többiekkel, amíg a készlet tartott.

Hamarosan meg fogod látni”, folytatta Pedro, „hogy a Föld az Apu egy része, mert az egyik gazdagsága a másikon is jelen van. Nekünk tényleg csak olyan dolgaink vannak, amilyenekkel a Föld lakói is rendelkeznének, ha megszüntetnék a pénzrendszert, és amink van, azt mindenki egyformán élvezhetné. Az egyik helyen egyfajta dolog készül, a másikon egy másik fajta, a harmadikon valami különlegesség, és a negyediken meg valami egyedüli. Minden terméket eltárolunk és a mindenkori szükség szerint osztjuk el azokat az egyének között.

Ivánka csodálkozva nézett Pedrora és azt kérdezte magától, hogy ugyan lehetséges-e, hogy bármikor azt együnk, amihez épp kedvünk van, és hogy úgy öltözködjünk vagy szórakozzunk, hogy nem fizetünk érte semmit. Pedro kitalálta a gondolatait. Ő ismerte a földi életet, és még millió más bolygó életét is. 7000 évének során beutazta a világűr nagy részét és ezáltal sok bolygót ismert meg ugyanolyan sokféle társadalmi formával. Számára ismert volt, hogy a Földön az emberek lelkileg „felfalják” egymást és a háborúk valamint a pénzrendszer által kizsákmányolják egymást. De tudott pl. ’Mu’ bolygó lakóiról is, akik egymást testileg fogyasztják el, és hogy ott mindenki csak önmagáért él, hasonlóan, mint a hüllők. Aztán ’Pi’ bolygó lakói egymással állandó háborúban állnak, és mindenki arra kéri saját, önmaga által kitalált „istenét”, hogy védje meg a másik embertől, valamint segítséget és erőt is kér, hogy le tudja győzni az ellenfelét. De hasonló volt helyzet a Földön is az őskorban. És az is ismert volt Pedro számára, hogy a Föld és a ’Pi’ bolygó lakói az egyedüliek számos más bolygó között, akik egy láthatatlan lényben hisznek, akiről azt hiszik, hogy hozzájuk hasonló, csak sokkal erősebb és hatalmasabb és hogy ez a lény a felelős mindenki életéért. Azonban ezek a lakosok is háborúznak, így az egoizmusuk miatt a saját létüket veszélyeztetik – még annak ellenére is, hogy Zay, azaz Jézus Krisztus a szeretet és a testvériesség útját tanította ezeken a bolygókon.