"Melchor"
köztes állomás a Föld felé
Folytatjuk ezt a beszámolót azoknak az egyedülálló rádiókommunikációk lejegyzett szavain keresztül, amelyeket közvetlenül a földönkívüli űrhajósoktól kaptunk, miután megismerkedtek F. Edwin W. durbani lakossal, Dél-Afirikából. Néha ezek a közvetítések olyan dolgokat is tárgyaltak, amelyek meghaladták az akkori tudományos szintet, és a különböző jelenségeket akkoriban még nem ismert módon tárgyalták.
- Szeretném megmagyarázni az egyik rejtélyt, amely egy ideje zavarba ejti csillagászaitokat. Ez az úgynevezett hiányzó bolygó a naprendszeretekben.
Ezek a szavak hangzottak el egy vasárnap reggeli rádióadásban, amikor a Q-csoport összegyűlt Edwin háza előszobájában.
A beszélő Wy-Ora volt, aki jellegzetes szép, dallamos hangján így folytatta:
- Néhány évvel ezelőtt a csillagászok a Föld bolygón észrevették és egyúttal el is hitték, hogy van egy másik bolygó is a naprendszeretekben. Nem lehetett rendszeresen látni, mert eltakarta a Nap. Később azonban már nem volt látható. Mi történt a bolygóval? Egyes csillagászok azt állították, hogy megsemmisült, míg mások szerint ilyen bolygó is nem létezik. Mégis amit láttak, az egy nagy mesterséges hold volt! Ez volt az első a maga nemében, és kifejezetten azért készült, hogy korábbi hajóinkat a ti naprendszeretekbe vezesse. Az ókori egyiptomiak idejében építették és szerelték össze; a „Valsoon” nevet kapta, ami „pihenőhelyet” jelent.
Amikor az elavult csillaghajóinkat új hajók váltották fel, mint 1941-ben, úgy döntöttünk, hogy a Valsoont lecseréljük egy nagyobb műholdra, és azt a naprendszeretek határain túlra helyezzük.
„Amikor ez elkészült – folytatta Wy-Ora –, Valsoont részenként szétszereltük, és visszavittük a darabjait a Koldasba. Ez az új mesterséges hold vagy égitest sokkal nagyobb volt, mint a régi, és modernizálta a hajók irányítási és követési rendszerét. Nagyszámú olyan hajót képes befogadni, amelyek megállnak ott más naprendszerek felé vezető úton. "Melchor"-nak hívják, ami azt jelenti, hogy "köztes állomás". A Valsoonról visszaverődő napsugarak azt a benyomást keltették, hogy az egy bolygó. Ez a magyarázat megfejtheti az "eltűnt bolygó" rejtélyét. Az új mesterséges műhold, a Melchor a nagy távolság és más természeti jelenségek miatt nem látható a Földről. A Melchor rádiójeleit azonban észlelték a Földön, de ezek csak automatikus felismerő jelek az űrhajók irányításához.
Wy-Ora egyik pilótája, Kashendo, aki szintén a Földön nyert kiképzést, Melchor parancsnoka lett. Ő Ausztráliában lett kiképezve, és a Q-bázis "Melchor hangjaként" ismerte fel. Űrállomását egy kisbolygónak írta le, sok mérföld átmérőjűnek, olyannak, mint egy kis emberi világ.
Sok szintje volt, körös-körül nagy megfigyelőablakokkal. Az űrállomásnak volt egy megfigyelő kupolája is, ahol a legtöbb műszer kapott helyet. Légzsilipekkel rendelkezett ajtókkal és kapukkal, hogy a látogatók beléphessenek a hajóba. Egy oázis az űrben. A fő légzsilip felett koldasi nyelvű felirat található: "Üdvözlünk mindenkit".
- Ezt az űrállomást az erre járó űrhajók gyakran látogatják" - mondta Kashendo. - Gyakran gondolok arra, milyen csodálatos lenne, ha egy napon a Földről érkező űrhajók is meglátogathatnák ezt a mesterséges égitestet, amikor a világűr ebbe a részébe utaznak. Segítenénk őket, mindent megadnánk nekik, és nem várnánk cserébe semmit. Itt minden ide látogató űrhajó élelemmel töltheti fel magát, különösen azok, akik anyabolygójuktól távoli naprendszerekbe utaznak. Azért vagyunk itt, hogy a lehető legjobb módon segítsünk és irányítsunk minden űrhajót. És azt bizony csodálatos lenne látni, ha egy földi űrhajó hozzá kapcsolódna a mi űrállomásunk zsiliprendszeréhez. Lehet, hogy ezt már nem fog megérni az én életemben, de egy nap bizonyosan megtörténik!
Ahogy az űrutazók a Melchor felé közelednek, az azonosító jelzéseket a műholdat körülvevő négyzet alakú fények izzó gyűrűjének látják. A zöld a Föld Naprendszerére vonatkozik, amely feltűnő szín a műhold enyhén szürke fémes háttere előtt. A narancssárga a Grenova, Pyroles célállomásának megkülönböztető színe a naprendszerükhöz. A mágneses meghajtású űrhajók megvilágított cél- vagy hazaérkezési állomásai a naprendszerek között áramló fő erővonalak mágneses mezőinél találhatók.
Az űrutazók által használt hajók az anyahajó által szállított kétüléses felderítőhajóktól a tervezés és technológia legnagyobb mesterműveiig terjednek, amelyek valóságos úszó városok a világűrben. A Szövetség csillaghajói 1941 előtt gömb alakúak voltak. Ezeket a hajókat használták sok ezer éven át az univerzumok és a naprendszerek felfedezésére. Ezután a gömbhajókat az Astrael-hajókkal egészítették ki. Ezeket egy koldasi tervező alkotta meg, és a feleségéről, Astraeldáról nevezte el. Más, kisebb hajók korong alakúak. A nagyobb szállítóhajók szivar alakúak és kilométeres nagyságúak. Ezeket rakományok és utasok szállítására használják.
Mindezek a hajók mágneses áramlatok felhasználásával működnek. A mágneses áramoknak különböző rétegei vannak, különböző sebességgel. A hajtóművek, amelyekkel minden hajó fel van szerelve, kormányként működnek, amelyek a hajókat a különböző sebességfokozatokon irányítják. A legnagyobb sebességet a külső felületen érik el, és meghaladhatják a fény sebességét. A mágneses áramlatok átszelik az egész világűrt, összekötve bolygókat, naprendszereket, galaxisokat, sőt univerzumokat egy hatalmas utak és átjárók hálózatában az űrutazók és hajóik számára.
Az úthálózatot teljesen meg kell tisztítani a lebegő meteortörmeléktől, ezért a Szövetség nagyon régóta ellenőrzi a mágneses áramokat. Amikor meteorokat találnak, egy "napsugár" nevű berendezésük teljesen megsemmisíti őket.
Mágneses útvonalak a világűrben
Wy-Ora volt a felelős azért, hogy a Naprendszerünk mágneses útvonalairól a meteorakadályokat eltávolítsa, mikor Valdart a Pyrole naprendszerébe hívták. Valdar szomorú volt, hogy elhagyta Wy-Ora járőrosztályát, mivel ez azt jelentette, hogy Edwinnel és csoportjával már nem tud kommunikálni. Miközben a baráti köteléke elmélyült velük, különösen Edwinnel való kétéves együttléte után. Wy-Ora az 1968. június 5-i adás során, 20:55-kor, a pyrole-i műhold hivatalos átadásakor ezt mondta:
- Most bolygótok felett vagyunk, hogy foghassuk az első rádióadást a Grenováról. Amikor elkezdődik az adás, amelyet most meg akarunk osztani veletek, 21:00-kor tartós jelet fogtok hallani. Ez az a folyamatos jeladó-hang, ami a csillaghajóinkat a naprendszeretekhez irányítja. Ezután egy pyrole-i képviselő majd üzenetet küld Koldasnak és a Szövetségnek. Bár koldasiul fog beszélni, lefordítom a beszédét. De addig még van egy kis időnk, ezért szeretném átadni a szót Valdarnak is, aki egy másik csillaghajón itt van az enyém mellett. Beszélni akar veletek. Készüljetek fel Valdarra.
Nem sokkal később meghallottuk Valdar hangját.
- Valdar vagyok. A személyzet és a magam nevében üdvözöljük Edwint, a csoportját és mindenkit, aki hallja az adást. Barátaim, ez lesz az utolsó adásom nektek erről a hajóról. Következő szolgálati ciklusomat a Pyrole naprendszerében töltöm. 6 csillaghajóból álló flottát kaptam, hogy megtisztítsuk a rendszer mágneses vonalait a meteoroktól. Mank-Ton fogja ez idő alatt a naprendszeretekben átvenni a posztomat. Barátaim, a munkatársaim és magam nevében szeretném megköszönni, hogy meghallgattátok rádióadásainkat, mivel ez oly sok örömet okozott nekünk. Sajnáljuk, hogy a jövőben nem fogunk tudni rendszeresen közvetíteni nektek, de ha lehetőség nyílik rá, minden bizonnyal újra megtesszük. Isteni Vezetőtök oltalmazzon és áldjon meg benneteket. A régi barátotok, George vagyok.
Ezzel visszaadta a szót Wy-Ora-nak, aki azt mondta: - Most a pyrole-i állomás jelez...
...a Pyrole-rendszerből a Föld felett 500 kilométerre állomásozó csillaghajónkra jön a jel, amit mindjárt lesugározunk nektek. Készüljetek...
Egy jó percig teljes csend volt, csak háttérsercegés hallatszott a hangszóróban. Aztán a jel mély, folyamatos zümmögésére váltott át. És pontosan 21 órakor, ahogy Wy-Ora mondta, megjelent a sok-sok fényévről jövő a Pyrole-i jel. Wy-Ora izgalommal a hangjában közölte: - Barátaim, elkezdték továbbítani az ottani jelüket, a beszéd hamarosan következik.
A jel körülbelül egy percig tartott, majd a pyrole-i vezető megszólalt koldasi nyelven. Wy-Ora ezután ismét megszólalt. „Az imént hallott adás a Pyrole-naprendszer új mesterséges holdjától származott. A pyrole-i vezető a Koldas bolygóval és Szövetségünk többi naprendszerével foglalkozott. Íme a beszéd fordítása:
- Békével jöttünk. (Ez a mi ősi jelünk). Elkészült az új mesterséges holdunk, a Grenova a Pyrole naprendszerén belül, amely most első adását követíti a Koldasra és a Szövetség összes többi bolygójára. A Pyrole népe nevében szeretném kifejezni a szívből jövő köszönetünket azoknak, akik megalkották ezt a műholdat. Szeretnék köszönetet mondani Koldas népének nagylelkű ajándékáért, a nekünk ajándékozott csillaghajóikért, amelyek egy új életmódra vezetnek bennünket. Mélyen hálásak vagyunk a Szövetség mérnökeinek is, akik bolygónkon dolgoztak. A Pyrole népe ezúton is köszönetet mond minden bolygónak, akik mérhetetlen barátsággal és jóindulattal segítettek minket. Most befejezem az adást. Az Isteni Teremtő legyen mindnyájatokkal. Ez a műhold mostantól minden békével érkező utazó számára elérhető lesz...
- Lényegében a Pyrole vezetőjének szavai azt jelentik – mondta Wy-Ora –, hogy bolygója most már gyorsan fejlődik előre. Az árut és utasokat szállító hajóik mostantól fogva rendszeresen közlekednek a Szövetség rendszerei és a sajátjuk között. Iparágaik és szaktudásuk bővülni fog. És mindez azért, mert Pyrole lakossága hajlandó volt elfogadni azt az igazságot, hogy az univerzumokat teljes egészében emberi civilizációk lakják; és mivel elfogadták ezt, gyorsan előre fognak jutni.
Miközben ezt az adást hallgattam, lenéztem a gyönyörű bolygótokra. És azon tűnődtem, hogy a Föld lakossága miért annyira különbözik tőlünk. Úgy tűnik, a vezetőitek azt az elképzelést terjesztik, hogy a földönkívüli lények ellenségesek. Vagy tudományos érveket használnak fel arra vonatkozóan, hogy a Földtől fényévekre lakó lények miért nem látogathatják meg a Földet. Úgy tűnik, hogy ez egy szándékos kísérlet arra, hogy összezavarjanak. Nagy kár érte! Mert ha ez nem lenne, a Föld csatlakozhatott volna a Föderációhoz!
Az ezt követő kb. 5 héten át nem jött semmiféle adás Edwinékhez, kivéve azt a rövid közlést, hogy Wy-Ora nem tudott adásban lenni a megjelölt időpontban. (A koldasiak tetszés szerint aktiválhatják vagy rögzíthetik az adásokat) Segítségét kérték, hogy vizsgáljon meg egy nagy meteoritot, amely veszélyezteti a Naprendszerünk forgalmát. Majd egy rövid üzenet érkezett, hogy Valdar elhagyta a posztját, máshová irányították, így el kellett hagynia 6 hajóból álló flottáját.
Aztán egy vasárnap reggel a „Q” csoporthoz intézve Wy-Ora úgy beszélt, mintha azt akarná hangsúlyozni, hogy csapata szükségletei hasonlóak a földi űrhajósok igényeihez. A szokásos üdvözlés után így folytatta:
- Amíg most hozzátok beszélek, a járőrhajóm legénysége kihasználja az alkalmat, hogy elfogyassza a napi főétkezését. Nekem is hozzák a meleg, frissítő italom. Ez főleg gyümölcslevekből áll, amelyeket összekeverünk, és melegen vagy hidegen fogyasztunk. A gyümölcsök Koldasból származnak, és a folyadékokat kerek tartályban tároljuk, amely felül van lezárva. Amikor szükségünk van italra, a felső tömítést eltávolítjuk, és a folyadékot közvetlenül a tartályból lehet inni. Elegendő ilyen tartállyal rendelkezünk ahhoz, hogy a járőrözési feladatainkat el tudjuk végezni. Élelmiszereinket zárt, 20 x 10 cm-es dobozokban tároljuk, több részre osztva. Minden rész a saját ételtípusát tartalmazza. Amikor a tartályt felmelegítik, a tömítés eltörik, és a tartalma egy négyzet alakú edénybe töltődik; ez részekre van osztva, és az étel a különböző rekeszekbe kerül.
Ételeinket a tiétekhez nagyon hasonló eszközökkel fogyasztjuk. Ezekben az edényekben különféle ételek kombinációi találhatók, de a fő étkezésünk a Koldasról hozott zöldségekből és halakból áll.
Étkezéseinkhez „mazelles”-t is eszünk, ami egyfajta kenyér. A „mazelles” nagyon hasonlít a ti búzakenyeretekhez. Pogácsa nagyságú, és a főétkezéseinkhez fogyasztjuk.
Most pedig egy mulatságos esetről szeretnék mesélni nektek, ami Valdarral és Mank-Tonnal történt nem rég a Pyrole-on. Mindketten egy csillaghajóval tanulmányozták Pyrole bolygó déli féltekéjét – a hajón én is jelen voltam -, mikor őket kísérő két pyrole-i tolmács azt mondta nekik, hogy éppen Eyland városa felett jártak, ahol a tervek szerint különböző teszteket végeznek. Ahogy közeledtek a város űrkikötőjéhez, látták, hogy egy nagy tömeg gyűlik össze az érkezésükre. A tolmácsok Valdarnak és Mank-Tonnak azt mondták, hogy korábban nem jártak ilyen típusú csillaghajók a város felett, és a pyrole-iak arra kérték őket, hogy rendezzenek egy kis légi bemutatót az ott nézelődő embereknek. Valdar ebbe azonnal beleegyezett, és minden elképzelhető légi manővert végrehajtott, amit tudott. Amikor befejezte a bemutatót, a hajójuk végül az űrkikötő közepén landolt.
Wy-Ora és a két pyrole-i tolmács jelent meg először a kijáratnál, akik elmagyarázták az összegyűlt tömegnek, hogy ez egy koldasi járőrhajó, de vannak ennél is nagyobbak Koldas fővárosában. Nem sokkal ezután megjelent Valdar! Ahogy a lábát földre tette, egy csapat pyrole-i lány rohant felé, teljesen körülvéve őt, és izgatottságukban ledöntötték Valdart a lábáról. Ezután Mank-Ton szállt ki a hajóból, mikor azt látta, hogy Valdar próbál kúszni-mászni a lányok tömege alatt.
Mank-Ton vissza akarta húzni Valdart a hajóba, de nem járt sikerrel. Minél jobban próbálta visszarángatni Valdart, a lányok annál jobban húzták az ellenkező irányba. Mank-Ton ezután visszament a hajóba és onnan figyelve az eseményeket; elképedve látta, hogy Valdart a hosszú hajú pyrole-i lányok az űrhajójuk körül kergetik, utána rohanva körbe-körbe. Valdar elvesztette a sisakját, a kesztyűjét, a csizmáját, és letépték a kezeslábasából az azonosító pallérját. Végül a két tolmács hozta vissza Valdart nagy nehezen a hajóra.
Visszatérve Koldas fővárosának űrkikötőjébe, Valdar volt az első, aki kiszállt a hajóból. Micsoda látvány nyújtott! Ritkán lehetett látni egy koldasi űrpilótát ennyire megtépve csizma, sisak és kesztyű nélkül.
Amikor megkérdezték tőle, hogy mi történt, megállt, megvonta a vállát, és azt mondta: - Van néhány őrült lány a pyrole-i hegyeken túl - és ezzel eltűnt az űrkikötő épületében.
Mank-Ton a nevetéstől kivörösödő arccal magyarázta el a többieknek, hogy mi történt Valdarral. Később aznap a két piroleai tolmács bocsánatot kért a nők viselkedéséért. Azt mondták, csak lenyűgözte őket a csillaghajó látványa. Utána lányok is bocsánatot kértek. De Mank-Ton még egy kicsit ugratta Valdart a pyrole-i események miatt, mondván: – Ha legközelebb visszatérünk a Pyrole-ra, hadd adjak néhány tanácsot a piroleai lányokkal való bánásmódról. Valdar erre így válaszolt: – Köszönöm a szíves ajánlatodat, Mank-Ton, de furcsállom, hogy egy olyan férfi, aki a nőkkel kapcsolatban sok tapasztalata van, elsőként menekült vissza a biztonságot jelentő a hajóra.
Mank-Tontól időről időre rádióadás jött a Q-bázisra. Egy vasárnap reggel azt mondta, hogy nemrég tért vissza Pyrole-ról, és hogy a pyrole-i mágneses mezőket teljes mértékben feltérképezték és biztonságosaknak találták a navigációhoz. Majd Wy-Ora vette át a szót:
- Most, hogy az új műholdat átadták, egy újabb kapcsolat jött létre a Szövetségen túli bolygókkal. Ez jólétet fog hozni a Pyrole számára, amit Szövetségünk többi bolygója már rég ismer. Az átadott csillaghajóink ösztönzik a fejlődésüket, gazdagítják a tudományukat és technológiájukat, és növelik társadalmuk képességeit.
Bolygójuk fejlődni fog. Hajóik hozzásegítik a Szövetséget a gazdagodásához, nem feltétlenül anyagi gazdagságához, hanem mélyebb, spirituális minőség és életszemlélet kifejlődése felé. Bárcsak a Föld is kapcsolódna hozzánk ilyen módon! Megosztanánk veletek ugyanígy mindent. Sohasem bánnátok meg, ha hajlandók lennétek ezt a lépést megtenni. A Föld életkörülményei azonnal megváltoznának. Nem lenne többé háború és szegénység. Bolygód megtanulna békében élni, és mi szabadon jönnénk-mennék az égboltotokon, ahogy ezt most a Pyrole-on is tesszük. Ezek a tanítások megkövetelik a szívetek és az elmétek megváltozását.
Mank-Ton a következő szavakkal fejezte be:
- Valdar és én nagyon örülünk annak a megtiszteltetésnek, hogy a pyrole-i mágneses rendszerben őrjáratozhatunk. Örülünk, hogy kapcsolatba léphetünk azokkal a csodálatos emberekkel, akik azon a bolygón élnek.
Valóban különbözik a Föld lakóinak viselkedési mintái a Szövetség bolygóit benépesítő többi emberétől?
Wy-Ora egyszer azt mondta, hogy a Szövetség kísérletképpen egy földi kolóniával próbálkozott, de ez kudarcot vallott. Ez 1945-ben történt, amikor a Szövetség egy újabb kísérletet tett a kommunikációra és kozmikus igazságok terjesztésére, hogy bolygónkon sok Q-bázist alakítson ki.
A kísérleti földi kolóniát befogadó szövetségi bolygó a mi Vénuszunk ikertestvére volt. A múltban a különböző földönkívüliek sokat beszéltek a mi Vénusz bolygónkról, de most itt egy másik Vénuszról van szó, az iker-univerzumunk Vénusz bolygójáról. A másik Vénuszt Vango Salamiának, Zöld Bolygónak hívják, ami nagyobb, mint a Föld, és amelyen egy fejlett civilizáció van. Vango Salamia felszínét is egy állandó, vastag felhőréteg veszi körül, így külsőleg nagyon hasonlít a mi Vénuszunkhoz.
A koldasiak szerint a Mars egykori lakossága is kapcsolatba került velük. A Marsnak volt egy technológiailag fejlett civilizációja a múltban, amely egy nukleáris holokausztban elpusztította magát, és élettelen romokat hagyott maga után. A marsi faj maradéka most a Sitonon, a parallel-Marson, a másik univerzum egyik Föderációs bolygóján tartózkodik.
1945-ben a Szövetség egy svájci város lakosságának egy részét szabad akaratukból a Vango Salamiára telepítette át. De egy év elteltével ezeknek a földi embereknek a többségét vissza kellett vinni Svájcba.
Ez keserű csalódás volt a Szövetség számára, amely óriási eredményeket várt el ettől az első nagyszabású evakuálástól. Úgy tűnik, a svájciak többsége nem tudott alkalmazkodni Vango Salamia paradicsomi világához. Nem azért, mintha nem tudták volna megérteni magukat az ott lakókkal, hanem mert túlságosan szabadok voltak számukra az ottani életkörülmények. Azonban néhány svájci mégis úgy döntött, hogy ott marad, és most van egy kis településük ott, ahol folytatják svájci hagyományaikat és anyanyelvüket.
Wy-Ora ezt tette még hozzá:
- A svájciakkal és más földiekkel szembeni kudarcok és csalódások eredményeként Vango Salamia minden bázisát visszavonta a Földről. Milyen nagy kár! Korábban folyamatosan visszatértek a bázisaikra, de Vango Salamia vezetősége most már úgy érzi, hogy ez már nem éri meg.
Én személy szerint azonban nem érzem így! Az én szolgálati időm alatt, még ha ez azt is jelenti, hogy esetleg vissza kell jönnöm a Földre, ezeknek a bázisoknak továbbra is a Szövetség számára kell fennmaradniuk. Ezért arra kérlek benneteket, barátaim, hogy erősítsétek meg Q-csoportotokat. Nem érzem úgy, hogy minden elveszett volna, ezért dolgozzunk tovább és segítsetek nekünk ebben a feladatban. Koldas vezetősége nem úgy érzi, mint Vango Salamia. Nekünk még mindig szükségünk van ezekre a bázisokra a bolygótokon.
Vango Salamia hasonlít a Vénusz bolygónkra, de egy másik "tüköruniverzumban" található. Salamia ma már valóban a zöld bolygó, ahogy ezt a koldasiak nevezik, mivel rengeteg gyógynövényt szállít a Szövetségnek. A felszínén széles síkságok találhatók, amelyek számos városnak adnak otthont, de vannak ritkán lakott hegyvidéki régiói is. Városaik a szépségükről nevezetesek. Épületeik magasak, és az egész Szövetségben fenségükről és esztétikájukról híresek. Ezeket zárt, magasított járdák kötik össze folyamatosan mozgó útfelületekkel, amelyek az embereket egyik épületből a másikba szállítják. Ilyen építészeti megoldások a Szövetség minden bolygóján megtalálhatók, mert a salamiaiak tervezik és építik azokon a bolygókon is ezeket a gyönyörű épületeket.
Vango Salamia fővárosának a neve Scilyn, ami azt jelenti: Isteni Tudás, és azért kapta ezt a nevet, mert közelében, kb. 40 négyzetkilométeres területen orvosok és tudósok ezrei gyakorolják a gyógyítás művészetét. Ez egy újabb adomány, amivel a salamiaiak rendelkeznek, és mint ilyenek, nagyon keresettek a Szövetség bolygóin.
Kiemelkednek a sebészetben, a sugárterápiában, valamint a gyógyító tudomány minden ágában, és ezek összességének Scilyn a tudásközpontja.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a bolygó egy nagyon értékes ásványkinccsel rendelkezik, melyekből a csillaghajók építéséhez szükséges fémet nyernek ki. Ezt a Salamián bányászott ércet a teherhajók Sitonba (a parallel-Marsra) és Koldasba szállítják, ahol a fémből elsősorban csillaghajókat gyártanak.
Egy salamiai férfi és nő átlagos magassága kb. 180 cm, barnától az aranyszínig terjedő hajuk, kék szemük és világos bőrszínűk van. A nőknél figyelemre méltó a hosszú, göndör szempilla, a tökéletesen arányos testük, amit elegáns ruházatuk is kihangsúlyoz: díszes, köntösszerű ruha, mélyen kivágva, vékony szalagokkal hátul átkötött, bokáig érő - egy kissé olyan, mint a kimonó -, és drágakövekkel díszítve. A könyökig érő különleges kesztyűvel, hasonlóan a mi női báli kesztyűinkhez, és elegáns, szintén ékszerekkel kirakott lábbelik ezernyi változatban. Ahány salamiai hölgy, annyiféle stílus és díszítés létezik, de nagyvonalakban az öltözködésük hasonlít egymásra.
A férfi ruházat a Salamián változó. Népszerű a teljes hosszúságú ruhadarab, amelynek egyik oldalán cipzár fut végig. Hosszú ujjú, és csizmával hordják, a stílust a pilóták egyenruhája ihlette. Átlagosan két gyermeket vállal egy salamiai pár a több száz éves életciklusuk alatt. Salamia orvostudománya tökéletesen fájdalommentessé tette a szülést, így a szülés sem az anyára, sem a gyermekére negatív hatást nem gyakorol.
Wy-Ora végül azt mondta:
- Sokat tudnék mesélni a gyönyörű Vango Salamiáról, de van egy mondás a nyelvünkben, amely így hangzik:
„Galago singor Grandor, li ala salango i Pyrole i salango Si visi avendor!”
Ami azt jelenti:
"Grandor iker-naprendszerétől Pyrole naprendszeréig még soha nem láttunk szebb bolygót a Földnél!"
Aztán hirtelen egy koldasi űrhajó látványával szembesült Edwin és a felesége, Elizabeth. 1968. július 27-én hajnali 1 óra 40 perckor egy rádióadás ébresztette fel őket.
Wy-Ora kezdett beszélni:
- Most kihasználjuk azt a lehetőséget, hogy éjszaka lehozzuk hozzátok a hajónkat, mert lehet, hogy nem lesz alkalmunk még egyszer ilyen alacsonyra leereszkedni. Nyugat felől közeledünk. Figyeljetek, mert már látnotok kell a hajónk azonosító fényeit! Még mindig nagy magasságban vagyunk, de arra szeretnélek kérni, Edwin, hogy egy fáklyával jelezzél nekünk, hogy a hajónkat közvetlenül a fejetek fölé irányíthassam.
Edwin, ezután kiment a házából, és az ég felé tartott egy égő fáklyát. De nem messze távolodott el, mert még tisztán hallotta a nappaliban elhelyezett rádiójából, hogy Wy-Ora továbbbeszél:
- Látjuk az azonosító fényedet, így most közvetlenül a házad fölé visszük a járőrhajót! Most körülbelül 300 méterrel vagyunk a házad felett. 45°-kal oldalra fordítom a járőrhajót, hogy lássátok a hajó kupoláját is. A kilépő gőz a kupola alatti hűtőnyílásokból származik. Ezek a szellőzőnyílások a mágneses motorok hűtőrendszerének részét képezik, amelyek automatikusan kinyílnak, amikor belépünk egy bolygó légkörébe. A beszívott levegő felmelegszik, és a szellőzőnyílásokon keresztül távozva a felmelegített levegő vízgőzét a hidegebb levegőbe kondenzálja. Most be- és kikapcsolom az azonosító fényeimet. Ebből a pozícióból valóban tisztán látjuk a házatokat. A környező terület közvilágítását is látjuk. Most megnöveljük a magasságot, és maximális gyorsulással hagyjuk el a jelenlegi pozíciónkat.
Kelet felé indulunk, az Indiai-óceán felé, és majd ha elérjük az eredeti magasságunkat, néhány percig folytatjuk az adást.
Eközben Wy-Ora angolul beszélt a legénységével, hogy Edwin és Elizabeth is megértse az utasításokat:
- Készüljetek fel! Kérem a személyzetet, hogy álljon készenlétben... zárja be a hűtőnyílásokat... szálljon fel maximális gyorsulással...
Edwin és Elizabeth pedig látta, hogy a hajó egy pillanat alatt eltűnik a szemük elől.
