Részlet egy ganümédeszi csészealj-parancsnok előadásából 1953 tavaszán Sao Paolo-ban:
Az atomveszély
"K: Kérlek, mondd el, miért gondolod azt, hogy az atomenergia felhasználásunk veszélyes?
V: Nem azt mondom, hogy az atomenergia felhasználásotok veszélyt jelent az emberiségre.
Hanem azt mondom, hogy az agresszív gyűlöletetek az atomenergiával párosulva fogja elpusztítani a Földet!
Minden éremnek két oldala van.
Attól függ, melyiket választod.
Az elektromos energia hasznos az ember számára, mivel motorokat forgat, gyárakat működtet, bőséges fényt állít elő, és valójában ellátja a modern élet minden területét.
De villamosszéket is készíthetnek a felhasználásával mások életének kioltására.
A dinamitot békés célokra is fel lehet használni, sziklák robbantására, bányászatra, csatornák készítésére stb., de háborús célokra is felhasználják.
A repülés előrelépést jelent a békéhez és az emberek testvériségéhez vezető úton, mégis arra használjátok, hogy pusztítást zúdítsatok a városokra, halált hozva sok otthonba, árvákká téve ártatlan gyermekek ezreit, akik semmit sem tudnak a Föld nagyhatalmainak kereskedelmi érdekeiről.
Krőzus történetében arról van szó, hogy mindaz, amihez hozzáért, arannyá változott; az emberiség azonban egy fordított Krőzus.
Ha megérinti a tiszta aranyat, amelyet Isten felajánl neki, mocsokká változtatja, és amellyel beszennyezi a világot.
Az atomenergia Isten ajándéka, ha takarékosan és békés célokra használjuk.
Viszont féktelen felhasználása és háborús alkalmazása a ma ismert élet teljes kihalását jelentheti ezen a bolygón.
Az atomenergiáról szóló utolsó fejezetet még nem írták meg sem a Földön, sem az Univerzum bármely más részén.
Valójában nem írhatja még meg senki, mert nincs vége.
Ti tehát még kezdők vagytok ebben a hatalmas témában.
Hamarosan hidrogént, magfúziót, majd gamma-sugarakat fogtok használni a pusztítás eszközeként.
Ha nem pusztítjátok el a Földet hidrogénbombákkal, akkor más, pusztítóbb eszközökkel fogjátok megtenni.
És egy napon eljön a vég.
Ha máskor nem, mikor felfedezitek a bolygók mágneses hatásait, és akkor mindent elpusztítotok.
Tegyetek egy majmot a laboratóriumba, és nézzétek meg, mi történik.
A földi emberek előtt csak két út áll: élet vagy halál. És lehetőleg bölcs döntést hozzanak!
K: Ezzel azt akarod mondani, hogy az atomenergia jó dolog, kivéve, ha háborús célokra használják?
Ebben az esetben hatása csak erkölcsi szempontból lehet káros, de eredendően nem káros?
V: Mindkettőre értettem. Az erkölcsi oldal nyilvánvaló, de utaltam az anyagi oldalra is.
K: Ezek milyen hatással van a dolgok anyagi rendjére?
V: Rövid időn belül pusztító erejű hidrogénbombák lesznek.
Emlékezzetek, mit mondtam nektek: a légkör felső rétegeiben fizikai-kémiai reakciók mennek végbe, amelyek megakadályozzák a Nap sugarainak behatolását.
Ezek a rétegek nemcsak a radioaktivitást szűrik meg, hanem a Földet is a világűrben a pályáján tartják.
Gyakran csodálnunk kell az ember nagylelkű cselekedeteit, miközben jóságot és intelligenciát mutat.
Máskor mégis bolondnak mutatja magát.
Ha a naptevékenység enyhe növekedése megzavarja a földi életet, megváltoztatja az emberi lényeket, a Hertz-hullámokat, az éghajlatot stb., akkor mennyivel több kárt okozhat a hidrogénbombák által közvetlenül a Föld szívébe fecskendezett radioaktivitás növekedése?
A szoláris zavarok periodikusak, és hatásuk hamar megszűnik, mert a Nap külső hatásának az eredménye.
Viszont a hidrogénbombák által keltett radioaktivitásnak tartós hatása van, mert a radioaktív por szuszpenzióban marad, és időbe telik lehullni.
Szuszpenzióban maradva károsítja a magasabb légköri rétegeket, és ha lehullik, mindent megmérgez.
A bolygó egy nagyon érzékeny organizmus, amelynek természetes egyensúlyát nem lehet büntetlenül felborítani.
A túlzott radioaktivitás azzal fog kezdődni, hogy befolyásolja az emberek agyát, és észrevehetően felborítja azt.
Hamarosan látni fogjátok az őrület megjelenését a Föld felett.
A hidrogénbombák használata szabadjára engedi az Apokalipszis lovasait, akiket pont arra a napra és órára jelöltek ki.
Jelenleg ismeretlen elemek jelennek meg, melyek megmérgezik a növényzetet, következésképpen az embereket és az állatokat is.
A tengerek megmérgeződnek, a halak pedig elpusztulnak.
A víz magánál a forrásánál lesz szennyezett, mert radioaktív felhőkből fog leesni a csapadék.
Részecskezáporok hullnak a Földre, és a termés elpusztul.
Sőt, a légköri rétegek is megváltoznak.
Összetételüktől függ a bolygó stabilitása.
Ezután abbahagyják a fénytermelést, és befolyásolják a Nap fényességét.
Nem tudják többé kiszűrni a napsugárzást, és a Nap elfeketedik, és leírhatatlan érzéseket fogtok megtapasztalni.
Lesznek dantei jelenetek.
Ekkor fogják felfedezni a földi emberek, hogy mekkora tévedés volt 300.000 km/s-nál rögzíteni a fénysebességet.
A Földet ultraibolya hullámok formájában sugárzó energia éri, amelynek sebessége másodpercenként több millió kilométer is lehet.
Eközben az intenzív napenergia ellenére nem lesz fény, hanem csak rozsdásvörös izzás a talaj közelében.
Az ember rettenetes hidegtől fog szenvedni, de húsát az aktinikus sugárzás forró vasként égeti meg.
Ha az ember a Napba néz, a szeme megsemmisül.
A légkör felső rétegei földrengéseket fognak okozni vagy éppen akadályoznak meg.
Ezek jelentős változásai az egész Földet remegésre késztetik, városok pedig összeomlanak, mint a kártyavár: lent remegő föld, fent pedig sötétség és égető hőség.
Hatalmas hullámok jönnek létre a tengereken, amelyeket a napenergia hevesen összenyom.
A pólusok is nagyobb napfénynyomásnak lesznek kitéve, és így elolvadnak a jégsapkák, ami megemeli a tengerek szintjét, így a tengerparti városokban az emberek rettegve figyelnénk az áradást.
A vizek morajlása félelmetes duettet játszik majd a föld nyögésével.
Az atomrobbanások jelenlegi sebessége már most (1953-ban) a Föld átlagos hőjének növekedését okozta, és ez továbbra is évente 0,3 °C-os ütemben fog nőni.
De ha hidrogénbomba-háború lenne, akkor ez az érték rohamosan megnőne.
A felső rétegek radioaktivitása már most elegendő a sarki jégsapkák megolvadásához és az alacsonyan fekvő városok elárasztásához.
Húsz év múlva 6 C lesz a különbség.
Viszont előtte a pólusok összes jege elolvad.
Furcsa betegségek jelennek meg.
A máj egy élő laboratórium, és a világban szétszóródott radioaktív elemek elnyelése által meg lesz támadva, és így elveszíti képességét a testi védekezéshez, hogy szükséges elemeket előállítsa.
A leukémia elpusztítja azokat a gyerekeket, akik még nem érték el a pubertás kort, valamint az idős embereket, akik a szexuális erejüket elhasználták.
A rák gyorsan terjed.
A szörnyű pestis megtámadja a bőrt és a szemet, és nem lesz rá gyógymód.
A szoptató anyák zokogni fognak a bánatukban, tudván, hogy tejük, aminek táplálnia kellene a gyermekeiket, halálos mérgeket hordoznak, amik tönkreteszik a csontokat és leukémia okoznak.
Sokan, akik képtelenek ellenállni az ilyen szenvedésnek, a halált keresik, átkozva az életet és azokat, akik ilyen szenvedést zúdítottak a világra.
Akkor az emberiség látni fogja, hogy az Isten nélküli haladás hova vitte őket: megtébolyodottak az utcákon, megnyomorítottak mindenhol, kórházak zsúfolásig, temetők tele, éléskamrák üresen, háború által elpusztított milliók, az árva gyerekek hada, elpusztult városok, szennyezett termőföldek, mérgezett vizek, terrorizált tömegek, pestis, terror, istenkáromlás, bánat, elhagyatottság.
A Földön az emberek gyötrelemmel tele, és az egekben felborulnak a kozmikus törvények.
Megértitek-e már, hogy csak az Istenhez kötődő spirituális haladás lehet értékes, ami az emberiséget a béke felé vezeti?
Látjátok-e már, hogy csak a szeretet képes felemelni az embert az örökkévalóságig?
De még ez nem minden.
Mert az atompotenciál egész arzenálját készítitek elő az irányított rakéták továbbfejlesztésével, hogy egy csapásra elpusztítsátok a Földet.
Eljön a nap, amikor a hadseregek elvesztik létjogosultságukat, a haditengerészet használhatatlanná válik, és még a legfejlettebb légierő is elavult lesz.
Az emberek elpusztítják egymást egy gomb megnyomásával.
Mert akkor fenyeget a nagy veszély.
Egy nagy lángfelhő egy pillanat alatt, mint a villám, megsemmisítheti a Föld egész életét.
Ahhoz, hogy egy rakéta eljuthasson egyik kontinensről a másikra, olyan magasságokba kell feljutnia, ahol csak tiszta hidrogén létezik.
Hidrogénbomba lenne ennek a rakétának az orrában.
Most, a légkör felső rétegeiben az atomi reakciókra különböző törvények vonatkoznak.
A mágneses mezők gyengébbek, és a bomba könnyebben kioldható.
A kritikus tömeg és a kritikus távolság nem ugyanaz.
A tiszta hidrogén nagy tömege a felső régiókban és az egész földön lángoló pokollá alakulna át.
A homogén közeg még nehézhidrogénnel működő bomba esetén is biztosítaná ezeknek a rétegeknek a hirtelen héliummá történő átalakulását.
Ez lenne a vég.
Talán jobb lenne, mint egy lassú befejezés.
Ha ez megtörténne, beteljesedne Szent Péter próféciája, amelyet második levelének utolsó fejezetében írt:
„Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.” (Péter 2. levele 3:10)
Senki sem fogja tudni, mikor lesz ez a nap, mert a csapás meglepetésként érné őket, a hadiállapot hivatalos bejelentése nélkül.
Az emberek azt fogják hinni, hogy a biztonságos életüket élik, amikor egy őrült megnyomja a gombot, elpusztítja a Földet és meggyilkolja annak lakóit.
Az ember, amiért elvetette annyi éven át az Istennel való életet, hamarosan konkolyt arat, mert a tudomány kalásza már megérik.
K: Melyek azok az elemek, amelyek változásokat idéznek elő a májban, betegséget okozva?
V: A radioaktív elemek változást okoznak a fehérjékben, és ezek megtámadják a májat.
A radioaktív szén megváltoztatja az anyagcserét.
A kobalt, amely általában segít megelőzni a vérszegénységet, ebben a radioaktív állapotban elpusztítja a vérsejteket.
A stroncium izotópja egyesül a kalciummal, és hatással lesz a csontokra.
Az agyban koncentrálódó foszfor eljut a motoros idegközpontokba, a radioaktív jód pedig a szervezet fő mirigyeibe jut.
A radioaktív alumínium és a magnézium befolyásolja a nemi mirigyeket.
A hipotalamusz egyes részeinek megsemmisülése miatt az ember rettenetes éhségtől fog szenvedni, de nem lesz mit ennie; másoknak fékezhetetlen szexuális vágyuk lesz.
Ha a pajzsmirigy működése károsodik, akkor felborítja a mellékvesék egyensúlyát, ami vagy többlet adrenalint termel, vagy egyáltalán nem termel semmit.
K: Mi köze a pajzsmirigynek a mellékvesékhez?
V: Egy tigrisnél, aminek a vadonban élő élete a vadságától függ, a mellékveséi kétszer akkorák, mint a pajzsmirigye, míg az embernél a pajzsmirigy nagy, a mellékvese kicsi.
A kapcsolat nyilvánvaló.
K: Mindez puszta lehetőség, vagy az egész már elkerülhetetlen?
V: Erre nem tudok válaszolni.
Rajtatok múlik a Földön, ti döntitek el, hogy mindez a lehetőségek birodalmában marad-e, vagy valósággá változtatjátok.
Az embernek szabad akarata van.
Senki sem mondhatja meg neki, mit kell tennie.
Csak azt tudom mondani, hogy ezek lesznek a következményei.
Ne tegyetek úgy, mint ahogy a bűvészinas tette, nem tudván, hogy mivel játszik.
Az emberek rakétákat eresztenek fel, és észre sem veszik, hogy hatásuk nem mindig azonnali.
Ez olyan, mint a telítettségi pont a kémiában: folyamatosan lehet cseppeket cseppenteni egy folyadékba anélkül, hogy bármi történne, majd ha hirtelen elérjük a kritikus pontot, akkor az egész oldat megváltozik.
Ettől kezdve a reakciót lehetetlen ellenőrizni.
A légkör felső rétegeiben a tartós radioaktivitás ugyanezt a hatást váltja ki.
Senki sem ment fel elég magasra a Földről ahhoz, hogy mérje és megfigyelje, mi történik.
Ha korábban ismertétek volna a Föld fényességét kívülről nézve, és most is meg tudnátok figyelni, észrevennétek a különbséget.
A sztratoszférában maradó radioaktív por már most félelemre ad okot az emberiség jövője miatt.
Ha a bombatesztek így folytatódnak tovább, egy napon háború tőr rátok, ami megnövekedett radioaktivitást hoz magával.
Ha hagyjátok, hogy a Föld tudósai bombákat robbantsanak még tizenöt évig, látni fogjátok őrületük eredményét.
De már túl késő lesz.
Ha valaki ki tudná számítani kétszáz hidrogénbomba hatását az ionoszféra legfelső rétegére, a háztetőkről is kiabálná, hogy vessenek véget ennek az ostobaságnak.
Sajnos, barátom, a Föld őrjöngő őrültek kezében van; elég kiegyensúlyozatlanok ahhoz, hogy hazugsággal vádoljanak bennünket, ha igazat mondunk.
A gonosznak el kell jönnie, de jaj annak, aki elköveti.
Sorsa megpecsételődött.
Ne remélje, hogy nem kérik számon olyan életekért, amelyeket egyik vagy másik érdek érdekében feláldozott.
Mindannyian várunk a számadás napjára, amikor számon kérnek bennünket a Teremtő ajándékairól.
A jóknak nem kell aggódniuk, mert Isten tudni fogja, hogyan szabadítja meg őket a veszedelem órájában.
Az igaz nem szenved a bűnösért.
Ez csak egyszer fordult elő, az is nagyon régen történt.
Ha olyan döntés születne, hogy megnyomják a gombot, mi magunk evakuálhatnánk a Föld lakosait, és elvinnénk onnan az arra érdemeseket.
Több ezer csészealjunk van, mindegyik alkalmas több ezer ember szállítására.
Azonban nem avatkozhatunk be, hacsak nem a magasabb erők döntik el, hogy kit szabadítsunk ki ebből a pokolból.
Biztosak lehettek benne, hogy az igazakat nem hagyják magukra, mert láthatatlan szemek figyelik ezt a kék bolygót, és jól tudják, hogy ki cselekszik a gonosz szándéka nélkül.
Vegyétek csak elő a Bibliátokat, és olvassátok el, hogyan szabadult ki Lót Szodomából, amikor az elpusztulni készült, és nézd meg a párhuzamot.
Olvassátok el azt is, hogyan vitték fel Enóchot és Illést az égbe egy tüzes szekéren.
Ez tehát számunkra egyáltalán nem okoz nehézséget, mert ha ilyen parancsot kapnánk, azt maradéktalanul végrehajtanánk.
Továbbá, ha a magasabb erők úgy határoznának, hogy a Földet meg kell semmisíteni, akkor bíznánk ennek a döntésnek a bölcsességében, és habozás nélkül teljesítenénk ezt a parancsot.
Soha nem kérdőjeleznénk meg őket; úgy tennénk, mint Ábrahám, amikor készen állt arra, hogy feláldozza fiát, hogy Isten akaratát teljesítse.
Egy másodperc alatt lerombolhatnánk ezt a bolygót, és semmit sem hagynánk életben a felszínén.
A Föld egy szempillantás alatt fel lenne áldozva.
Megvannak az eszközeink, és tudjuk, hogyan használjuk őket.
Ha a Föld egy évszázadnyi tudományos fejlődés után ekkora pusztító erőt tud kifejleszteni, mennyivel nagyobbnak kellene a miénknek lenni!
Mert abban az időben, amikor a Föld népe még matematikai ismeretekekkel sem rendelkezett, mi már bolygóközi utakat tettünk, hozzá kozmikus energiát használva.
K: De megtörténhetne ez? Képes lenne valaki elrendelni a pusztulásunkat?
V: Igen, természetesen!
Mert nem helyes, hogy az ember ostobasága veszélyezteti az egész bolygórendszer stabilitását, és tönkreteszi más emberiségek életét.
Egy új Nap belépése a rendszerünkbe kevésbé lesz veszélyes, mint a Föld hidrogénburkának a felrobbanása.
Ez több lakott bolygót is elpusztítana.
Az erők kiegyensúlyozatlansága sokak számára végzetes lenne, ha ez hirtelen következne be.
Akkor csak egyetlen megelőző intézkedés lehetne: a Föld összes élő anyagának elpusztítása.
A Föld így pillanatok alatt steril lesz.
Nem vagyok azonban abban a helyzetben, hogy ilyen nagyságrendű döntéseket hozzak, és ami azt illeti, egyetlen bolygó lakója sem.
Eljött az idő, hogy a tudósok megálljanak és elgondolkodjanak, hogy az ember ne önmagát gondolja a Teremtés Urának, és leszálljon arról a talapzatról, amelyre hiúsága emelte, és rájöjjön, hogy szokása szerint elnyomja a gyengéket, de eljöhet az az idő, amikor valaki erősebb el fogja hallgattatni.
Más bolygók meghódítása és lakóik leigázása a földi vezetőknél már most szóba került.
Ez az emberi arcátlanság csúcsa!
De az is öngyilkosság lenne számukra.
Szeretnénk felhívni ezeknek az embereknek a figyelmét Ézsaiás próféta könyvének néhány versére, melyek így szólnak:
„Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
Holott te ezt mondád szívedben; Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon
Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!” (Ézsaiás próféta könyve 14. fejezet, 12-15 vers)
Emlékeztethetnénk arra is, mi történt Bábel embereivel, akik tornyukkal az eget próbálták elérni.
Ma ez a torony ismét az eget fenyegeti, és a földi tudomány képviseli; reméljük, nem lesz szükség arra, hogy összeomoljon.
Amíg az emberek vívták kicsinyes hódító háborúikat, mi mindent eltűrtünk.
Csupán távolságot tartottunk, kerülve a további kapcsolatot azokkal, akik nem tudtak megérteni minket.
Most azonban az ember komoly kockázatot jelent mindenki számára, holnap pedig még rosszabb lehet.
Nem tudom, mi lesz ennek az egésznek a vége;
Még azt sem tudom, hogy az emberek kijavítják-e az életüket, és azt sem tudom, hogy egy felsőbbrendű intelligencia még meddig viseli el őket, vagy elhatározza-e a cselekvést.
Nagyon korlátozott tudású lény vagyok, és így nem áll hatalmamban megmondani, mi lesz a földi élet sorsa.
De itt az ideje, hogy az ember megálljon és elgondolkodjon.
Egy kis gondolkodás nem kerül semmibe.
Elég ebből az ostobaságokból!
Félre ezekkel a bűnökkel.
A földi ember üdvössége a mi üdvösségünk, és ő ne kényszerítsen bennünket kétségbeesett cselekedetekre; ne vigyen minket a gonoszságba.
Ne vigyen el minket az erőszakhoz, amelyet teljesen elítélünk, és amelyet örökké bánni fogunk.
Hadd éljen, és engedd, hogy éljünk.
Mi jobban ismerjük az ügyeiteket, mint ti magatok! Tudjuk, mikor találkoznak a háborús vezetőitek, és hogy mit terveznek.
Jelen vagyunk a kormányüléseiteken, ismerjük azt a képmutatást, amellyel közhelyeket mondtok egymásnak, látjuk szándékaitokat.
Biztos lehetsz benne, hogy cselekedni fogunk, mielőtt veszélybe sodornának minket.
Parancsunk van arra, hogy védekezzünk.
Mindent megtettünk annak érdekében, hogy megmutassuk: léteznek a földieknél magasabb hatalmak; meg akartuk mutatni az embereknek, hogy a hatalom birtoklása nem engedi meg az erőszakot, és nincs kedvünk elfoglalni a bolygót.
Repültünk magasan, alacsonyan, egyedül és formációban is.
Végeztünk akrobatikus repüléseket városok, légi bázisok, katonai erődítmények felett.
Egyszer személyesen kaptam parancsot arra, hogy elinduljak egy felfegyverzett repülőgép ellen, amely elég meggondolatlan volt ahhoz, hogy tüzet nyisson a csészealjamra.
Ám semmi sem győzi meg az embereket arról, hogy ne folytassák tovább a nukleáris pusztulás útját.
Egy napon azonban el kell jönnie a végnek.
Valaki, akár mi is, akár maga a földi ember is, megnyom egy gombot, hogy véget vessen annak az emberiségtörténetnek, ami arról szólt, hogy inkább meghal, mintsem boldogan éljen Isten törvényei szerint."
Egy másik alkalommal a ganümédeszi kapitány ezeket mondta:
" Nehéz volt megtanulnunk a világűr titkait.
Ám ha ti egyszer űrutazásra vállalkoztok, nem lesz ilyen nehézségetek, mert tájékoztatunk benneteket, hogy milyen veszélyek fenyegethetik a legbátrabb utazót is.
Hallgass csak ránk, mert a földi tanítók is azt mondják, hogy intelligensebb az az egyén, aki felhasználja mások tapasztalatait, mint az, aki saját tapasztalata rovására jut ugyanerre a következtetésre.
Ne feledd, ti azzal fenyegettek minket, hogy uralkodni akartok rajtunk, sőt, elpusztítani minket, de mi még így sem akarjuk, hogy tönkremenjetek.
Éppen ellenkezőleg, sajnálnánk a Föld bolygó sikertelenségét, ahogyan sok mindent mást is, amit ti tesztek.
Szívesebben látnánk benneteket az űr lovasaiként, akik egy tüzes szekér gyeplőjét tartják a kezükben, vagy mint rettenthetetlen tengerészeket, akik a kozmosz viharos tengerei ellen küzdenek.
Talán akkor az emberek megértenék Isten műveinek nagyszerűségét, aki bőségesen ajándékozott javakat a világegyetem minden szegletében, és belátják, hogy nem kell harcolni a földért és az életterületért.
Ha ezekért a dolgokért harcoltok, az a ti tudatlanságotokat mutatja, mert nem vagytok tisztában Univerzum nagyságával; az ember úgy viselkedik, mint egy képzeletbeli kör közepén tartott pulyka, amelynek nincs elég intelligenciája ahhoz, hogy belássa, hogy csak egyetlen lépést kell tennie a szabadság felé.
Talán az emberek abbahagyhatnák már egymás elpusztítását néhány nyomorult olajkút miatt, amelyek nem fontosabbak, mint a földbe ásott lyukak.
Ha energiára van szükségetek, a világűr minden irányból kozmikus sugarakat küld nektek segítségül.
Mégis úgy tesztek, mintha szomjan halnátok az Amazonason.
Csak le kell engednetek egy vödröt a kútba, és annyiszor töltitek meg vízzel, ahányszor csak akarjátok.
Ha abbahagynátok a háborúzást, és racionális lényként élnétek tovább, megmutatnánk nektek, hogyan hasznosítsátok az energiát, hogy legyen az atom-, Nap-, mágneses vagy kozmikus energiátok.
Ha megtanultok békeszeretőnek és irgalmasnak lenni, a Naprendszerben élő idősebb testvéreitek megmutatnák nektek, hogyan lehet a Földet Édenkertté alakítani.
Ne higgyétek, hogy Isten gonosznak teremtette a világot – ellenkezőleg: az az egyedüli vágya, hogy mindenki boldog legyen.
Senkinek a szenvedése nem okoz neki elégtételt.
A fájdalom, a fizikai vagy lelki szenvedés, és általában a nehézségek senkinek sem segítenek, hanem csak azt mutatják, mennyire lealacsonyodtak az érzései.
Ha valami szenvedést okoz, az neheztelés és istenkáromlás Ő ellen, Aki folyamatosan áldást áraszt ránk.
Mindenki felelős azért a nyomorúságért és elnyomásért, amelyben találja magát!
Ha az ember megváltoztatja a szívét, és elhatározza, hogy irgalmas és jó lesz, akkor egyszerre számtalan testvére lesz a segítségére, nem is beszélve a magasból jövő segítségről és örömről.
Nyugodj meg: az Atya mindig kész többet adni, mint amit fiú egyáltalán kérni tud!
Ha egy nap elmesélnéd másoknak, amit mondtam neked, mondd el nekik azt is, hogy én, személyesen, a bolygóm lakóinak nevében biztosítom őket arról, ha egy napon a világ bármely országa úgy dönt, hogy felhagy a pusztítással, több ezer emberrel együtt jövök el hozzájuk, hogy anyagi segítséget és erkölcsi támogatást nyújtsak nekik.
Még ha egy ország helyett csak egy emberrel történne meg ez, akkor is eljutnánk ehhez az emberhez, és oltalmat biztosítanánk neki.
Nem egyedül a mi erőinkre támaszkodunk, hanem az Univerzum legfőbb erejére, amely mindig támogatja a helyes utat követő lényeknek erőfeszítéseit.
Jelenleg a Föld nagyhatalmai háborúra készülnek.
Néhány éven belül kivonják a kardjukat, hogy holokausztot hajtsanak végre Moloch istenük tiszteletére, és az emberek sokasága fog áldozatul esni egyes hatalmasságok önös érdekeinek, akik semmiben sem állnak meg, hogy elérjék céljaikat, még számtalan élet árán sem.
Az emberi vakság siralmas.
Az emberek békét hirdetnek, de elpusztítják a Földet; szeretetről beszélnek, de gyűlölik egymást; hisznek a haladásban, de figyelmen kívül hagyják a finomabb érzéseket, rosszabbakká válnak, mint a vadállatok.
Egy ideje figyeljük a földi vérengzéseket, és reméltük, hogy az ember egy napon megérti Isten munkáját és megbánja a bűneit.
Vártuk, hogy megtörténjen ez az átalakulás, de hiába.
Ám bármilyen eredménytelen is volt az eddig az erőfeszítésünk, most azért jöttünk, hogy megismerjetek minket, és hogy felajánljuk a segítségünket nektek.
Ekkor egy felsőbb parancsnak engedelmeskedünk, és szívünk örül, hogy segítő kezet nyújthatunk a földi embereknek.
Biztosan kíváncsi vagy, hogy miért tárom fel minden tudásunkat korlátozás nélkül.
Ez azért van, mert szeretnénk megosztani, amink van, azokkal, akiknek nincs.
Ez olyan, mintha gyógyszert adnánk a gyereknek, és ha keserű a pirula, akkor cukorral vonják be.
Miközben elmagyarázzuk a tudományos szempontokat, egyúttal kétségbeesett felhívással fordulunk hozzátok, hogy egyesüljetek a testvériség nagy keresztény tanában, és hogy örökre mondjatok le a háborúkról.
Ez azt jelzi, hogy készek vagyunk minden erőforrásunkkal segíteni titeket, nem kérünk cserébe semmit, csak azt a jogot, hogy egymást barátoknak nevezzük.
Nem érdekelnek minket a nyersanyagaitok, mivel mi tetszés szerint előállíthatjuk azokat transzmutációval.
Szeretnénk meglátogatni a bolygótokat és a városotokban landolni, együtt élni az emberekkel és élvezni a társaságukat.
Ha eljönnél hozzánk, élhetnél a mi világunkban, hozzájutva mindenhez, amink van, mert társadalmunkban minden közös.
Nekünk csak egyetlen fizetőeszközünk van: a testvériség.
Nem üzletelünk azokkal az ajándékokkal, amelyeket Isten adott nekünk, hanem arra törekszünk, hogy azokat szét tudjuk osztani mindenkinek.
Kezünket nyújtunk nektek ebben a nehéz helyzetben, és nem szeretnénk, ha visszautasítanátok, remélve, hogy egy kis meleg barátságot kapunk érte cserébe.
Mindazonáltal nem várjuk el tőletek, hogy nagyobb testvériség érzése legyen irántunk, mint egymás iránt.
Elégedettek lennénk egy kis zuggal is az emberi szívben, amikor az tele lesz szeretettel az embertársai iránt.
Ha nagy nyomorúság lesz a háborúk következtében, csak közöld velünk, és mi segítünk.
Elszomorít azonban, hogy a háborúk a legtöbb ember akarata ellenére zajlanak, mert szegények nem harcolnak könnyen.
A vérontás a gazdagok és hatalmasok szükségletévé vált, azoknak, akiknek nincs szükségük segítségre, és akik még Istent is megtagadják, mert nem látják szükségét az Isteni Jelenlétre az életükben.
A bőség elvakította őket, és a kapzsiság elhomályosította látásukat.
A viszály az egoizmus eredménye.
Ám nem lehet azt sem mondani, hogy az elvekért harcolnak, mert az elvek embere nem harcol.
A nagy alapelvek, amelyek egykor sok ember életét irányították a Földön, és amelyek számtalan bolygón irányítják most is az életet, az Isten szolgálata és a felebaráti szeretet."
