6. FEJEZET
EGY LAKÓHÁZBAN
Igazi meglepetésben volt részem, amikor beléptem e bolygó egyik lakóházába, az igazi egyszerűség meglepetése!
Még soha nem láttam ilyen egyszerűséget, mivel ez a lakóház belülről mindentől mentes volt!
Csalódás volt számomra, hogy nem találtam benne valami mást, mint ami nekünk van, egyszóval valami különöset, valami váratlan újdonságot. Mert azt reméltem, lehetőségem van felfedezni valami eredetit, valami különleges háztartási tárgyat, de igazi csalódás ért!
A pompás rezidenciában semmi figyelemre méltó vagy külön említésre méltó nem volt, kivéve a szobák elrendezését, amelyek – ellentétben a mi építési módszereinkkel – egy szárnyat alkottak az épület körül, anélkül, hogy bármilyen kapcsolatban álltak volna annak egyetlen szobából álló belső terével!
Szokásainkkal ellentétben ezek a lakások mentesek bármilyen stílusú bútoroktól, díszektől vagy dekorációktól, valamint a kényelmünket szolgáló bonyolult gépektől is.
Ablakok, ajtók, csillárok, szekrények teljesen hiányoztak, épp úgy nem létezik itt a szobák különböző funkciókra való felosztása, ami nálunk annnyira jellemző.
Ez nagymértékben leegyszerűsíti az itteni lakók életét!
Ez, úgy vélem, azért van, mert e bolygó lakói nem rendelkeznek büszkeséggel és hiúsággal, ami már annyira beleivódott a mi emberi fajunkba.
A lakóépületeik gyakorlatilag csak két jól elkülöníthető részből állnak: egy belső és egy külső térből.
A belső tér egyetlen, körülbelül ötszáz ember befogadására alkalmas helyiségből áll, középen egy hatalmas, kör alakú asztallal és a hozzá tartozó székekkel. Enyhén homorú padlója a falak körül hangsúlyosabb, ahonnan egymás utáni székek emelkednek ki, közöttük kis, szintén kerek asztalok!
A szoba teljes kerületén felül egy polc található, ahová az ételtároló edényeket helyezik el, melyek tartalmát a színe alapján lehet felismerni! (Megjegyzés: ez a Vénuszon épp így van!)
A külső tér egy sor szomszédos helyiségből áll, ahonnan ki lehet jutni a kertbe, de nincsenek összeköttetésben a ház belsejével.
A szobák nagyok és itt középen berendezettek, egy nagy, kerek ágy mellett, amelyet egy habszivacshoz hasonló anyag borít, ami sokkal tömörebbnek látszott, mint a miénk!
Egy kör alakú, közös párna, amely az ágy formáját követi, kiállt a nagy matrac egyik végéből, és körbefutott, ezzel különös elrendezést hozva létre.
Így a mi paraguayi szokásainak megfelelően kerek ágyakban alszanak, de nem használnak takarókat.
A terem elrendezése lehetővé teszi számukra, hogy ünnepi alkalmakkor itt összegyűljenek és beszélgethessenek egymással, amit kényelmesen meg is tesznek, élvezve a környezet panorámáját. A polcokon kézközelben elhelyezett ételtárolók vannak a kis asztalok mellett; körülötte székek, melyen ülve beszélgetnek és a lekvárjainkra emlékeztető vitaminokat fogyasztják.
Nincs gond az étel elkészítésével, következésképpen nem keletkezik hulladék, azaz náluk nincs szemét!
Ehhez nagyban hozzájárulnak a por- és szélmentes környezeti feltételek, valamint más fontos tényezők, amelyek segítenek tisztán tartani az otthonaikat.
A környezeti általános egészségügyi megelőzésük kiküszöböli a mikrobiális élet lehetőségét, így megakadályozzák a romlást. Ezért szükségtelenné teszi az élelmiszereknél az óvintézkedéseket, az ételeik mindig frissen maradnak!
Nincs szükségük konyhára sem, mert az élelmiszereiket a 4. zónában termelik meg, ahonnan azokat a közüzemi raktárakba szállítják, amelyekről később még beszélek.
WC sincs a lakóépületeikben, mert e bolygó lakói nem ürítenek ürüléket!
Nem választanak ki méreganyagokat, mint mi, a portól és egyéb szennyező anyagoktól mentes tudományosan ellenőrzött étrendüknek köszönhetően.
Nincs szükségük fürdőre vagy bonyolult és költséges berendezésekre, mellyekkel külsőleg megtisztítanák magukat, és amelyek még elengedhetetlenek a mi otthonainkban.
Minden lakóház főbejáratnál két olyan eszközzel is találkoztam, amelyek megegyeznek azokkal a telefon-vizuális eszközökkel, amelyek az utcákon is megtalálhatók. Az ajtó mindkét oldalán található egy-egy iyen készülék, amely egy eszközből, valamint egy kis asztalból és a hozzá tartozó székből áll, amelyre az illető ráülhet. Sokan ezeknél a készülékeknél étkeznek, miközben barátaikkal és rokonaikkal beszélgetnek, tekintetüket közben mindig a telefon-vizuális eszköz mechanikus szemére szegezik.
Dr. Jânsle magyarázata szerint a lakók egy istentisztelettel és sporttal tarkított munkanap után visszatérnek otthonaikba. Egy ilyen nap a mi időnkben számítva átlagosan 250 órának felel meg. (Megjegyzés: azaz 10 földi napból és 10 földi órából áll náluk 1 teljes nap!)
Alkonyatkor gondtalanul sétálnak a kellemes, mindig ünnepi légkörben, ahol állandó a kölcsönös tisztelet. A közösség tagjai soha nem táplálnak érzelmi neheztelést vagy rosszindulatot egymás iránt, egyetlen alantas gondolatot sem. Még az életnek ebben a rövid pihenő szünetében is igyekeznek úgy aktiválni az elméjüket, hogy a fenséges harmóniára törekedjenek, amely biztosítja számukra a folyamatos jólétet, összhangban a Teremtőtől érkező jótékony rezgésekkel.
Dr. Jânsle közölte velem, hogy egyenlőség uralkodik a társadalmukban, ezért uralkodik ezen a bolygón az igazságosság is!
Elégedetlenség, lázadás, forradalom és az ideológiai mozgalmak azért jönnek létre a Földön, hogy irányváltást idézzenek elő a kormányzásban, mert mindenekelőtt a nemzetek belső gazdaságát érinti az egyenlőtlenség. Az egyenlőtlenség azonban mindig igazságtalanságot szül!
Nem bizonyos politikai hitvallások által hirdetett egyenlőségről van szó, hanem azok paradoxonjáról, akik embertársaik rovására profitálnak, általános áldozathozatal magas árát követelve, sok értékes élet megsemmisítésével!
Ez okozza a szenvedést és ez teremti meg a társadalmi felfordulás alapjait.
Azonban a Teremtő előtt mindenki egyenlő!
Dr. Jânsle ezután erre a következtetésre jutott velünk kapcsolatban:
- A szeretet gyakorlása hiányzik belőletek a Földön!
Majd visszatérve a lakosok mindennapi életének ábrázolásához, többé-kevésbé ebben a szellemben folytatta a beszédet:
- Az alkonyat ezen a bolygón átlagosan 12 órán át tart; ilyenkor megragadjuk a lehetőséget a pihenésre, sétálásra és eszmecserére hosszú, gyümölcsöző beszélgetések során.
Az időjárás itt mindig enyhe, lévén örök tavasz van, mivel az egész bolygón csak egyetlen évszak létezik. Azonban tudatában vagyunk a Föld bolygón zajló folyamatos légköri változásoknak.
A hőmérséklet napközben mindig stabil, de ha kissé változik is, ezt ellensúlyozza a mindenütt jelenlévő világítás, amely szintén egyenletes hőmérsékletet biztosít.
Ezért nem érzik az itteni lakosok sem a hideget, sem a meleget, pedig mindig meztelenek!
Már rég túl vagyunk a bonyolult öltözködés és a földlakók által táplált illúziók korszakán!
Átlátszó házaikban szeretettel és odaadással, fenségesen teremtenek a párok új életet, vagy más szóval: természetes és spontán folyamaton keresztül formálják a gyermekeiket, mély és szerető tekintet révén, mely simogató csókokban csúcsosodik ki!
Mivel genetikai szervekkel nem rendelkeznek, a nők terhességi zacskóval, valamint egy kis bemetszéssel rendelkeznek, hogy lehetővé tegyék a gyermek megszületését, ami a földi emberiségre jellemző szokásos áldozatok, megpróbáltatások és események nélkül történik! -
Abban a pillanatban rájöttem, hogy ez a téma némileg kényes a földi előítéleteim szempontjából, ezért megkérdeztem:
- Mit csinálnak a nők, ha nincs házimunka?
Dr. Jânsle a kérdésemre ezt válaszolta:
- Mivel a nőknek nálunk nincsenek kötelezettségeik, azaz nincs olyan ház, amit takarítaniuk kellene vagy rendbe kellene tenniük; mosogatniuk sem kell, épp úgy ruhát mosniuk sem, sőt, még a hozzájuk legközelebb állók ételének elkészítéséről sem kell gondoskodniuk - elsősorban tanulással foglalkoznak!
25 éves korukig elvégzik az elemi iskolai oktatást – ekkor még lánynak számítanak –, majd ezt követően elméleti tanfolyamok következnek számukra, amelyek magában foglalnak minden olyan fizikai munkát is, amelyet hagyományosan férfiak végeznek, a férfiakkal egyenlő feltételekkel.
Később magasabb szintű tanulmányoknak szentelik magukat, majd spirituális kurzusokon megerősítik és megtisztítják elméjüket, hogy ugyanazokat a tanításokat továbbadhassák a gyermekeiknek!
Idejük nagy részét azonban a sportnak szentelik, ahol jól felkészültek arra, hogy erősekké váljanak és szupererős gyermekeket hozzanak világra, ami faj továbbvitelének és tökéletesítésének fontos eleme! -
Csodálva azt a spontaneitást, hogy beszélgetőpartnerem rendkívüli együttérzéssel tájékoztatott ezekről a dolgokról, és igyekezve új irányba terelni a beszélgetést, a virágok szépségéről kérdeztem, amelyek színei annyira lenyűgöztek.
Dr. Jânsle így válaszolt:
- Először is hangsúlyoznom kell, hogy a bolygói közösségünk minden tagja nagy fokú szeretetet, mély tiszteletet, szinte szent tiszteletet érez a virágok iránt!
Számunkra – tette hozzá az orvos – a virágok a legszebb növények szintézisét jelentik, amelyeket maga Isten adott a világegyetemnek e szegletébe!
Szabadidőnkben gyakran hosszasan elmélkedünk egy virágon, ahogyan te is teszed, amikor egy színdarabot nézel, vagy egy nagyszerű szimfónia művészi előadását hallgatod.
Gyermekkorunk kezdetéhez tartozik egy virág ünnepélyes elültetése, ezt már az óvodásaink nagy örömmel teszik. Az a gondoskodás és szeretet, amellyel ápolják őket olyan, mintha az apa szeretete szikráztatná fel bennük a mély szeretet érzéseit!
A virágok nálunk 180-220 évig élnek páratlan szépségben és kiváló megjelenésben, mégis, amikor elhervadnak, kétségtelenül szomorúságot okoznak azoknak, akik ültették őket, valamint azoknak is, akik követték a fejlődésüket. -
Egy alkalmas pillanatban félbeszakítva megjegyeztem:
- Azt mondtad, hogy itt éjszaka is van világítás, azonban én nem látok semmit, ami fényt adhatna e város lakóinak!
– Igen, van világítás, és nagyon erős! – válaszolta Dr. Jânsle. Megpróbált felvilágosítani:
Valójában nincsenek vezetékeink, oszlopaink vagy más hasonló eszközeink az elektromos energia továbbítására, nincsenek reflektoraink sem a fény elszigetelt kivetítésére. Réges-rég felhagytunk azzal a hibás és bonyolult rendszerrel, amely még mindig használatban van a bolygótokon!
A földlakók által oly nagyra értékelt elektromos energia problémáját, hogy világításra használják fel, mi már megoldottuk; mivel amellett, hogy a régi rendszer drága, folyamatosan komoly veszélyeket is rejt magában, és karbantartásának bonyolultsága miatt számos emberi áldozatot hozott, ami épp a hiányosságait bizonyítja.
Ez a régi módszer, bár számunkra már elavult, mégis most még rendkívül hasznos a Föld lakói számára, mert az elektromosság korában élve felbecsülhetetlen értékű szolgáltatásokat nyújt számukra, nagyobb tudományos teret kínálva a haladáshoz és a jobb felfedezések megvalósításához, az atom- és mágneses energia hasznosítása felé irányítva őket!
A városainkban azonban mindenhol általunk „futuores” hívott projektorok vannak. –
Ezek a világítóeszközök, ahogy később láttam őket, világos színűek voltak, kiálló frízekkel, függőlegesen voltak elhelyezve, és tökéletesen hasonlítottak az éttermeink cukortartóihoz. Az a tulajdonságuk, hogy erős gázsugarakat lövellnek felfelé, egyfajta hideg fényt, és így egy hatalmas kupolát hoznak létre, mintha egy nagy cirkuszi sátort képeznének.
A felfelé ívelt gázsugarak körülbelül 100 méteres magasságban egyesülnek a szemközti oldalról kilövellt gázsugarakkal, létrehozva így az éjszakai világítást.
Ez a fény behatol az otthonokba is a lakóházak átlátszó falain és kupoláin keresztül, azaz a városok bőségesen meg vannak világítva, ami így mérsékli az éjszakai hőmérsékletveszteséget is!
Az ilyen világítás általános díszként szolgál és csodálatos látványt nyújt – mint a hófehér pamutpelyhekből készült szőnyegek –, sűrűsége pedig egyenletes fényt szór, amely nem zavarja a lakók álmát.
Ahogy a fény áthalad a falakon és kupolákon, összetétele által meghatározott fénytörést mutat a lakások külső anyagain keresztül, így lakóinak enyhe, pihenést elősegítő fényt és békés, élénkítő alvást biztosít.
Így sikerült valódi foszforeszkáló felhőket létrehozniuk, melyek folyamatosan terjednek szét, mindent megvilágítva napkeltéig.
Egy új téma megvitatása során Dr. Jânsle azt mondta, hogy a bolygója lakosai nem élhetnek a fák gyümölcsei nélkül, amelyek az általános táplálkozásukhoz nélkülözhetetlen vitaminleveket termelik meg. Később utalt arra a kötelességükre is, hogy mindenkinek időt kell szakítania arra, hogy egy ideig vidéken dolgozzon úgy, mint bármelyik gazdálkodó, ami a természethez közeli rövid távú tartózkodás szükségességéből adódik, hogy így új energiát nyerjenek. (Megjegyzés: úgy néz ki, hogy e bolygó lakosai csak vitaminleveken élnek!)
Ezért az ilyen „áthelyezési időszak” alatt a tudósok, orvosok, mérnökök munkásként vidéken dolgoznak, a földművesek pedig pont fordítva, az iparban. Azaz felcserélik a feladataikat, hogy jobban megismerkedhessenek a bolygójukon zajló élet alapjaival.
Dr. Jânsle definíciója szerint ezeket az alapokat a következőképpen lehet összefoglalni:
Spiritualitás - Orvostudomány – Természet- és társadalomtudomány - Mérnöki tudományok.
Mindegyiknek megvan az alapvető feladata.
A spiritualitás biztosítja számukra a mentális higiéniát; az orvostudomány a fizikai higiéniát; a természet- és társadalomtudomány az egyre nagyszerűbb ideálok megvalósítását; a mérnöki tudományok az anyagelőállítást és növénytermesztést, valamint az emberi csoportok szervezését.
(Megjegyzés: Így már érthető, hogy Antonio Rossival e bolygó lakói sohasem közölték annak a csillagrendszernek és annak a bolygónak a nevét, ahová elvitték! Mivel ők a mentális energiára is nagyon érzékenyek, és a földiek, megtudván bolygójuk helyét és nevét, pusztán rájuk gondolva beszennyezhetik őket, amit nekik plusz el kellene hárítaniuk!)
Ezen a bolygón nincsenek nemzetek, és nincsenek különböző bőrszínű fajok!
A nemzetek léte azonnal elkülönülést hozna létre, a kultúra, a szokások, az anyagi javak elosztásának a különbségeit. Ha ilyesmi történne egy bolygón, az a lakosság visszafordíthatatlan kivándorlását eredményezné más, fejlettebb városokba vagy országokba, ami náluk egyértelműen a személyes érdekek elsődlegességét bizonyítaná.
Összefoglalva, ezen a bolygón ez a kötelező norma:
Ami az egyiknek van, az mindenkinek meg kell, hogy legyen!
Ennek a bolygónak a lakói mindig a közjóért folytatott valós munkára törekszenek, sosem keresnek maguknak olyan hasznot, amit másoknak nem lehetne megadni! Dr. Jânsle egy példát hozott erre:
- Ha csak a magam hasznát keresem; egy második ember is csak a maga hasznát keresi; a harmadik ember is stb., akkor személyessé, azaz végtelen kicsinnyé csökken a végtelen bőség!!!
Ám ha mindig a teljes bolygói közösségünk hasznára és jólétére törekszünk, akkor mindenki szinte végtelen javakban és jólétben fog részesülni! Ez a hozzáállás az életfilozófiánk alapvető részét képezi, és mindazonáltal a szent Törvény beteljesítéséhez vezet minket: Szeressétek egymást! -
Erre a magyarázatára, lelkesen így válaszoltam:
- Véleményem szerint, Dr. Jânsle, ez egy fejlett szocializmust jelent, amely minden területen javítja az életet, sőt elősegíti a kevésbé szerencsések erkölcsi és fizikai felépülését is!
- Ez az erkölcsi és fizikai felépülés az, melyre utalsz, testvér, amire éppen törekszünk a kórházainkban!
- De hát vannak kórházaitok? – kérdeztem csodálkozva.
- Ó, igen. Az előző életek elkerülhetetlen következményei olykor még nálunk is hatnak.
És hogy képet kapj hatalmas erőfeszítéseinkről ezen a területen is, elintézem, hogy ellátogass egy kórházunkba, ahol első kézből láthatod a gyógyítás nehéz eseteit.
Bár ritkán, de bizonyos emberek zavaros elmét és olyan lelki természetű maradványokat hoznak magukkal, amelyek összeegyeztethetetlenek a bolygónkon zajló normális élettel. A rehabilitációjukra irányuló heves vágyunk viszont arra késztet minket, hogy minden rendelkezésünkre álló erőnkkel meggyógyítsuk őket.
