Bolygórendszer, ahol a piramisokat tervezik
A történet egyik részét Nemere már közölte röviden a 1986-os Titkok könyvében.
A Bootes csillagkép a megjelölt Epszilon Bootes (Izar) csillaggal
"Az idegen szonda
R. MacGovern amerikai tudós már régebben felvetette annak lehetőségét (és ezt igen valószínűnek tartja), hogy idegen civilizációk már nemegyszer küldtek űrszondákat Naprendszerünkbe; e gépi berendezések feltehetően információkat gyűjtöttek a rendszer bolygóiról és talán rólunk, emberekről is. Az információkat “haza" sugározták. MacGovern szerint ennek bizonyítékai is vannak. Mindenekelőtt az, hogy a Föld környékén
több ízben olyan elektromágneses hullámokat fogtak fel, amelyeknek forrását nem sikerült meghatározni.
Ez persze nem lehet elégséges bizonyíték, és a tudományos közvélemény nem is fogadta el annak. Ám a tudós hipotéziseit váratlanul megerősítette Duncan Lunan skót csillagász 1973-ban nyilvánosságra hozott állítása. De menjünk időrendi sorrendben, hisz az ügynek elég régi előzményei vannak. Amióta a rádiózás elterjedt a Földön, a szakemberek többször találkoztak olyan jelenségekkel, amelyeket sokan a nem földi eredetű automatikus műhold működésének tulajdonítanak.
1928-ban B. Van der Pol holland professzor a Philips-gyár specialistája Carl Störmer norvég matematikussal Hollandia és Norvégia között rövidhullámú rádióadóval végzett kísérleteket. A kísérletek egyik célja az ionoszféra rádiójel-visszaverő képességének tanulmányozása volt.
Október 11-én Van der Pol a 31,4 méteres hullámhosszon 20 másodpercenként 3-3 rövid jelet sugárzott; ezeket az ionoszféra visszaverte és Störmer Oslóban jól vette.
Ám ekkor... történt valami érthetetlen. A rádiójelek, ahogy “illik", a másodperc egyheted része alatt visszaverődtek a Földre és Oslóban – mint említettem - jól vették őket. Azonban a vevőkészülék más jeleket is vett: a Hollandiából küldött impulzusok több másodperces késéssel megismétlődtek. A késések 8-11-15-8-13-3-8-8-8-12-15-13-8-8 másodpercenként követték egymást...
Október 24-én megismételték a kísérleteket. A jelek fura késései is megismétlődtek, ugyanolyan időtartamokkal: 8,11,15... stb. secundumos késésekkel.
Aztán évtizedekig csend volt ez ügyben. Mivel Van der Pol és Störmer nem találták a jelenség magyarázatát, senki sem foglalkozott az üggyel.
1960-ban ismét nekilendültek a kutatásoknak. Úgy látszik, szöget ütött a tudósok fejébe Nikola Tesla, a híres tudós és feltaláló nyilatkozata, aki a Van der Pol-eset közzététele után kijelentette: a jelenség egy idegen civilizáció tevékenységét jelentheti.
A legtöbbre Ronald Bracewell amerikai kutató, a Stanford Egyetem Radioasztronómiai Intézet professzora jutott; azt állította, hogy a földi rádiójeleket egy idegen mesterséges hold fogta fel, majd ismét kisugározta. Ezzel a ténnyel akarta jelezni létét. Ám Bracewell tovább is lépett: a késleltetés időadatai nem lehetnek véletlenszerűek – állította – és nem csupán a szonda létét jelzik, hanem annál jóval többet: a késésekből talán megállapíthatnánk, hogy kik, mikor és miért küldték ide azt az idegen űrjárművet?
Bracewell a kód megfejtésével több évig kísérletezett, sikertelenül. Ám D. Lunan csillagásznak több szerencséje (vagy kitartása?) volt.
Közleményeiben és a British Interplanetary Society előtt arról számolt be, hogy a jeleket a visszaverődés sorrendjében és a késés nagysága szerint egy grafikonon ábrázolta, az így létrejött rajz a Bootes-csillagcsoport általunk Epszilonnak nevezett csillagát ábrázolta.
Méghozzá úgy, ahogy az a Földről 12 600 évvel ezelőtt látszott. Lunan ebből azt a következtetést vonta le, hogy a szondát akkor és onnan küldték ide."
Ennyi a Nemere idézet.
Maga Duncan Lunan így ír a felfedezéséről egy 2013-as cikkében:
"1974 januárjában az Analog folyóirat megjelentette 'Space Probe from Epsilon Boötis?' című cikkemet, ami akkora feltűnést keltett, hogy még a mai napig folyton kérdeznek róla. A hosszan késleltetett rádióvisszhangok (LDE) rejtélyéről van szó, amelyről először az 1920-as években számoltak be.
Valójában a „visszhangok” túl erősek voltak ahhoz, hogy a Földről érkező jelek egyszerű visszaverődései legyenek. A rádióhullámok Föld körüli terjedését tanulmányozó kísérletezők azt tapasztalták, hogy a kimenő impulzusaik három másodperces késéssel tértek vissza hozzájuk, mintha a Holdtól is távolabb lévő valami felerősítené és visszaküldené őket – de magától a Holdról biztosan nem jött. A későbbi kísérletekben a késleltetési idők három másodpercről felfelé kezdtek ingadozni, egyre bonyolultabb sorozatokban, de az intenzitás változása nélkül – továbbra is egyetlen forrást jelezve, amely felerősíti és visszaküldi az impulzusokat.
Prof. Ron Bracewell, Stanfordról 1960-ban felvetette, hogy a „visszhangokat” egy másik civilizáció pilóta nélküli szondája sugározhatta újra, ezzel próbálva felhívni magára a figyelmünket.
1972-ben kidolgoztam a 1920-as évek ezen visszhangmintáinak „fordítását”. A késleltetési idők változásai kezdetben véletlenszerűnek tűntek; de maga Bracewell professzor javasolta, hogy egy ilyen szonda első jele egy csillagtérkép lehet, és a csillagok véletlenszerűen helyezkednek el az égen.
Megpróbáltam hát megrajzolni a késleltetési időket a visszhangok vételének sorrendjében, és csak a második próbálkozásnál találtam egy csillagtérképnek látszó képet, amelyen úgy tűnt, hogy a szonda a kettős csillag Epsilon Bootest jeleníti meg, a Bootes, az Ökörhajcsár csillagképben .
Úgy tűnt, hogy az Arcturus, e csillagkép legfényesebb csillaga, nincs a helyén a térképen; de amikor leellenőriztem, kiderült, hogy kb. 13000 évvel ezelőtti helyét mutatta az a csillagtérkép, ami a jelekből előállt."
Ennél mélyebb szint, amit Mihály Arkangyal közöl róla egy 1998-as szövegben:
"Az Epszilon Bootes piramidológusai
Az Epszilon Bootes az a csillagrendszer, amely ellenőrzi és aktiválja az egész univerzum összes piramisát! Tudjátok, minden bolygó felületén és belsejében vannak piramisok. Fizikai-éteri lények építették őket, akárcsak a ti földi piramisaitokat réges-régen, lemúriai, atlantiszi és más civilizációk idején. Ezeket a piramisokat számos különféle okból és célból építették. Energetikai úton összekapcsolódnak a ley-rácsvonalak segítségével, hogy működésbe hozzák a dimenzióközi utazáshoz szükséges állomásokat. Kommunikációs központok is ezek, amelyek adatokat tárolnak, és naptárként, valamint a belső világok kapujaként is szolgálnak.
Raktároznak olyan elektromágneses energiákat is, amelyek segítségével sokféle anyagot lehet kijavítani és megőrizni.
A bootesi lények között vannak azok a matematikusok, akik a piramisokat gondozzák telepatikus képességeik útján. Geometriai szimbólumok segítségével egyes kapukat nyitva tartanak, és másokat, amelyek jelenleg nem használhatóak, bezárnak. Ezek a piramidológusok magas szintű matematikát használnak arra, hogy elkészítsék a különféle piramisok tervét, hogy azok kompatibilisek legyenek minden bolygó sajátos frekvenciájával. Azok az emberek, akik a matematikához, mérnökséghez és épülettervezéshez közel álló szakterületen tevékenykednek, gyakran kapcsolatban állnak a bootesi lényekkel.
Mikor a rádiójelekből előállt a Bootes csillagkép
