Tartalomjegyzék

Ivánka felébred az APU bolygón

Ivánka egy olyan házban ébredt fel, melynek az alakja egy rózsalevélre hasonlított.  A házat virágzó kertek vették körül különböző színű fákkal, amelyek élőlények és különböző tárgyak művészien kialakított alakját ábrázolták. Ivánka egy csodásan kényelmes ágyban feküdt és úgy tűnt számára, mintha a térben lebegett volna. A ház különös felépítése, a fák és növények kedves elhelyezése varázslatos színeikkel, amelyek a szemlélő mindenkori hangulatától függően változtak, annyira meglepték Ivánkát, hogy azt hitte, egy álom kellős közepén jár. Csak amikor a környéken lévő madarak csicsergésére lett figyelmes, tudatosodott benne, hogy ébren volt. A ház egy kis magaslaton állt, ahonnan rá lehetett látni egy nagy síkságon elterült óriási városra, amelyet erdők, mezők, kertek, tavak és folyók vettek körül. Különösen ennek a szép városnak az építési stílusa tűnt fel neki, amelynek alaprajza egy klasszikus balett-jelenet két táncosára hasonlított. Egy szélesen elterülő síkságon művészien elrendezett épületcsoportok képezték ezeknek a figuráknak a testeit, melyek zöld felületek, erdők és tavak között voltak elhelyezve. A fejek környékén lévő házak a sárga faj bőrszínét viselték, és a szemek helyén két kristálytiszta zöld vízzel telt tó volt, melyek fenekéről egy-egy fénysugár tört fel, mely mágikus fényét a nappali fényhez igazította és ilyen módon ténylegesen élő szemek benyomását keltette. A testet, valamint a karokat és lábakat lapos házak alkották, amelyek számok, virágok, betűk és furcsa szerszámok alakjában voltak elrendezve. Utóbbiak alkalmazási céljai és elnevezései ismeretlenek voltak Ivánka számára.

Gyepszőnyegek képezték a város utcáit, melyek szélei vékony színes rojtokkal voltak ellátva, amelyek hossza mintha végtelen lett volna. Az utcákon virágok voltak és világító szökőkutak, amelyek a szemlélő kívánsága szerint változtatták a színeiket. A távolban ligeteket és erdőket vett észre Ivánka, és úgy tűnt számára, mintha minden fának és minden növényi szárnak más lett volna a színe. A nappali fény fényessége egy földi tavaszi nap délidejére emlékeztette. A fény különleges tündöklését és a benne terjedő illatot nagyon kellemesnek találta. Néhány perccel később azt figyelte meg, hogy a fölötte lévő ég a szivárvány színeit vette fel. Messze magason a levegőben személyeket pillantott meg, akik különböző irányokban lebegtek tova és úgy néztek ki, mint óriási madarak. Ez félelmet keltett benne. De összességében a ritka szép, sajátos építésű város a házaival és a színes füves felületeivel és szökőkútjaival, az állandóan változó színekkel és finom illatokkal kellemes és egyben csodás érzést váltott ki benne. Mégis, amikor repülni látta az embereket, akkor nagyon elbizonytalanodott.