3. Fejezet
Az ionoszférán túli beszélgetés
Sokáig kényelmesen ültem a repülő csészealj hátsó részében és figyeltem képernyőn az emberek nyüzsgését Sao Paulo városában.
Egy példátlan vetítési látványosság volt számomra, mindenféle hiányosság vagy interferencia nélkül.
Mindig fix, tiszta és olyan éles képet mutatott, amit a legtökéletesebb televízióink soha nem értek el, pedig hihetetlen sebességgel utaztunk!
Miután elegem lett ebből a látványból, megkértem őket, hogy kapcsolják ki a készüléket, és visszaültem az eredeti helyemre, abban a reményben, hogy kérdéseimmel szabad utat engedhetek a kíváncsiságomnak. Így hát elkezdtem:
- Más a te világod, mint az enyém?
– Nem sokkal – felelte az férfi, aki korábban az űrhajóban maradt. Majd folytatta:
- Nekünk is vannak házaink, utcáink és fáink, de az életmódunk objektívebb. Nem vesztegetünk időt hiábavalóságokra, és nem aggódunk azon, ami múlandó és felesleges!
- Szóval tökéletes életet éltek?
Azt válaszolta:
- Nem tökéletes. Mi, emberek, nem érhetjük el a tökéletességet, A „tökéletesség” szó nem fejezi ki az igazságot, mert semmi sem tökéletes, ha azt az ember elképzeli vagy manipulálja!
- És mikor kell egy tárgyat tökéletesnek tekintenünk? – kérdeztem érdeklődve.
- Akkor azt mondanánk: ez a tárgy teljes mértékben megfelel a pillanatnyi igényeknek.
Hogy kielégítsem a kíváncsiságomat, megpróbáltam témát váltani és megkérdeztem tőle:
- Vannak szórakozási lehetőségek a világodban?
- Igen, rengeteg szórakozási lehetőség van - volt a válasz.
- És melyiket élvezed a legjobban?
- Ami a legjobban tetszik, ami a legnagyobb megelégedést okozza nekünk, az a jó cselekedet és a felebarátaink segítése.
- Szóval jól érzed magad, hogy segítesz a szomszédodnak?
- Pontosan. Ez tölti el örömmel a szívünket – erősítette meg nyomatékosan beszélgetőpartnerem.
- Hogyan magyarázod azt a tényt, hogy mi még mindig nem értük el a Holdat, míg ti a legnagyobb könnyedséggel utaztok egyik bolygóról a másikra?
– A kérdésedben olyan tudást után érdeklődsz, amellyel ti, földlakók, még nem rendelkeztek!
Magát a bolygótokat sem ismeritek, hogyan gondolhatjátok hát, hogy ismeritek a többi égitestet?
Más bolygók ismerete annyit tesz, mint fenntartani a kulturális cserét a bolygók között, mégis ez a csere még maguk a földiek között sem terjedt el kielégítően. - Így folytatta:
- Először is elengedhetetlen a nomád és vad törzsek civilizálása.
Majd civilizálni kell a Földön szétszórt rengeteg látszatra civilizált embert, akik valóságos halásos csapásként szennyezik a Földet.
Végül a természet bölcs tanításait kell megismerniük és követniük ahhoz, hogy más bolygókra tett kirándulásokat kezdhessenek el. Sajnos a Föld lakói még egy halott valóságban élnek!
- Szóval, lesznek majd eszközeink a bolygóközi utazáshoz?
- Teljes mértékben. A természet semmit sem korlátoz, abszolút semmit, csak először akadályokat gördít elénk. ám ezek az akadályok leküzdhetők, és amikor leküzditek őket, új tudományok felé terelnek benneteket, és ennek eredményeként új életfelfogást sajátíthattok el.
Az akadályok tehát hasznosak és tanulságosak!
- Boldog vagy a saját világodban? – kérdeztem, további magyarázatra vágyva.
– Igen, nagyon boldog vagyok – hangzott a válasz.
- A Földön azonban nincs boldogság! – fakadtam ki.
- Tévedni emberi dolog. Könnyű hibázni, de nehéz felismerni a hibákat és tanulni belőle. A földi ember nem ismeri fel a hibáit, ezért folyamatosan saját hibái következményeit szenvedi el.
- Látom, őszintén beszélsz!
- Kétségtelen, mindig őszinték vagyunk, nemcsak beszédünkben, hanem tetteinkben is.
Ez ugyanaz, mint az Igazságot képviselni, ami egyszer az emberiség megvilágosodásának örök és nagy jelentőségű eszköze lehet.
Az Igazság egy kristálytiszta vizű forrás, amiből egyszer az emberiség jóléte örökké táplálkozni fog!
- Ezért harcolunk? - kérdeztem.
- Élni nálatok annyit tesz, mint harcolni, de irracionális célokért. Ám olyan emberek számára, akik már magas szintű gondolkodási képességgel rendelkeznek, az élet nem küzdelem. Ha a földi ember ma is harcol, az azért van, mert természetesnek veszi, ezért nem is akarja megszüntetni.
- De hogyan élhetnénk harc nélkül? – kérdeztem ismét.
- Ez könnyű - felelte a beszélgetőpartnerem.
És mivel további magyarázatokat szeretett volna adni ebben a témában, a következőket mondta:
- Vegyük például az életet.
A bolygótok élete egy egész, mégis most ezernyi részre osztott. Mindegyik részt átitatja a jószívűség, az igazságosság, a kedvesség, a megértés, az alázat stb, másrészt a gyűlölet, a lázadás, irigység, a pusztítás, valamint olyanok is, amelyeket az uralkodás, a perverzitás, a gazdagság stb. érzései hatnak át.
Jelenleg ezek a részek teljesen szét vannak szóródva és össze vannak keveredve az Élet örvényében, és a dominánsak inkább a pusztítást, az uralkodást, a gazdagságot, az önzést és más hasonlókat szolgálják ki.
- Majd így folytatta:
- Ha a földi élet vezetői a saját helyükön az egyetlen életet képviselnének, azaz egyesítenék őket, akkor a jó tulajdonságok azonnal az élet középpontjában helyezkednének el, a rosszal átitatott részek pedig a periférián, más szóval az élet szélén.
Akkor nagy megdöbbenéssel ismernék fel, hogy a korábban a harc azért volt elkerülhetetlen, mert nem az egész életet képviselték!
Tehát a földi élet jelenlegi helyzete megköveteli a gondolkozásotok azonnali átalakulását, hogy az élet részei a megfelelő helyükre kerüljenek, hogy elkezdődjön az átalakulásotok, és a földi emberiség végre igazi erkölcsi tisztaságban kezdjen élni!
- És hogyan tudnánk ezeket az „életrészeket” a megfelelő helyükre tenni?
- Ez messze meghaladja a földi ember jelenlegi képességeit, mivel még közvetlenül az anyag iránti birtokvágyban merül el.
És erkölcsi evolúcióról még csak nem is hallott!
- Majd nagyjából a következőket mondta:
- Kezdetben a kívánt változás számtalan ingyenes és kötelező iskola létrehozásán alapulna 6 és 20 év között.
A hadseregek fenntartására fordított mérhetetlen összegek helyett minden erőforrást a népek oktatására kell fordítani.
Az oktatást össze kell kapcsolni a szórakozással, a sporttevékenységekkel, lehetőleg sokat lenni szabad levegőn és egészségesen táplálkozni, és spontánnak kell lennie mindennek.
A megfelelő minőségű oktatás, mielőtt elérné a tisztán tudományos szinteket, az életet és annak természetes fejlődését tárná fel, magában foglalva az élet minden részét. Mindig hangsúlyozva a látható és a láthatatlan közötti konstruktív és bensőséges kapcsolatok egyensúlyát és harmóniáját.
Ily módon a földlakók valamilyen módon kompenzálnák saját bolygójuk magjának – a Kozmikus és Evolúciós Sugárzás Központjának – a káros hatásait, amely excentrikus helyzete miatt végtelen zavarok sorozatát okozza.
- Hogyan? – kérdeztem megdöbbenve.
- Igen, az olvadó jég, a fizikai és mágneses viharok, a hurrikánok, a földrengések és cunamik, a vulkánkitörések mind a mag elmozdulásából eredő jelenségek. A Földön ez a mag most elmozdul. A bolygó így elveszti a forgási precesszióját.
- Figyelmesen hallgattam a magyarázatát, melynek témája igazi kinyilatkoztatás volt számomra, és egyszerűen csak igenlően rábólintottam.
Közben folytatta a magyarázatát ahhoz a teremtményhez, akiben felcsillantotta az igazi együttérzés első szikráit, és így szólt:
- A mezőgazdaság termények túlságosan szenvednek attól, hogy nem kapnak elegendő tápanyagot az ellenálló képességükhöz és az életerejükhöz.
Ezek a vérszegény növények élőhelyet, valóságos paradicsomot biztosítanak a rovaroknak, akik könnyen felfalják őket a mohóságukban.
Még a díszítésre szánt virágok is fakók és élettelenek, mert a Kozmikus és Evolúciós Sugárközpont nincs a helyén. De amint a mag eléri a pontos helyét, a sugárzások adagoltabbak és egyenértékűbbek lesznek!
Ezután a növények, virágok és zöldségek védőanyagot kapnak a Sugárközponttól, egyfajta védelmet vagy immunizációt a rovarok ellen, amelyek így már nem lesznek képesek táplálkozni és szaporodni, hanem el lesznek törölve a Föld színéről! Ettől kezdve a növények bujább életet élhetnek, a gyümölcsök, a zöldségek ízletesebbek és sokszorosan táplálóbbak lesznek.
Színeik élénkebbek lesznek, és olyan árnyalatokban fognak ragyogni, amelyek majd még szebbnek tűnnek az emberi szem számára jótékony hatást gyakorolva rájuk!
Teljesen elmerültem a magyarázatában, amikor hozzátette:
- A viharoktól, fagyoktól és kártevőktől mentes növényvilág élete, amely a szükségleteinek megfelelő sugárzást kapja, meghosszabbodik, és ennek következtében a növények további 30 évig fognak élni, termelékenységük pedig 98%-kal maximalizálódik.
Így a földi ember a jelenlegi élelmiszer-fogyasztásának mindössze 7%-át fogja megenni, annyira táplálók lesznek. Ha ma napi 1000 grammot eszik, akkor majd napi 70 grammal is megelégszik!
- Meglepődve kérdeztem:
- Mit fogunk csinálni ennyi élelmiszerrel?
- Nemcsak erre a mesés mennyiségű élelmiszerre lesz szükség, hanem az összes rendelkezésre álló terület megművelésére is, beleértve a bolygó jelenlegi fagyott zónáit is, amelyek addigra termékeny földdé alakulnak át.
A folyók, tavak vízét is a jelenlegi sivatagokhoz fogják vezetni, hogy hasznos ivóvíz-területeket hozzanak létre, hogy azok területek kivegyék a részüket a mezőgazdasági hasznosításból. Röviden, minden hozzájárul majd a 16 milliárd lakos ellátásához, ami a Föld bolygó legnagyobb népsűrűsége lesz!
- De számomra mindez elképzelhetetlen és fantasztikus! - kiáltottam fel ámulva. - Hogyan tudnánk vizet szállítani tavakból és folyókból a sivatagokba?
- Fokozatosan maga a természet fog gondoskodni erről, és a kor fejlettebb embere, a maga "együttműködési" faktorával, már képes lesz erre.
Felkeltve az érdeklődésemet a csillagászati 16 milliárdos szám iránt, felbátorottam megkérdezni tőle:
- Amikor a Föld lakosainak száma eléri a 16 milliárdot, ami állításod szerint a maximális befogadóképessége, akkor már nem fog senki születni?
- A születések száma egyensúlyban lesz a halálozásokkal, de a gyermekek többé nem fognak akaratlanul, bűnös módon foganni.
Akkor a gyermek fogantatását a tiszta szeretet fogja irányítani, és kozmikus célokba foglalt nemes érzelmek köré szővődik.
Visszautalva magyarázatának elejére, amelyben a rovarok elleni immunizálást említette, megpróbáltam rámutatni beszélgetőpartneremnek, hogy itt a Földön mindig is törekedtünk a növényvilág kártevőinek leküzdésére a jobb terméshozam elérésének az érdekében.
Elgondolkodott:
- Igen, persze. De szerintem addig nehéz nektek a mezőgazdaság kártevőinek leküzdése, ameddig a földi ember még azoktól sem tud megszabadulni, amelyek közvetlenül veszélyeztetik őt!
- Miről beszélsz? - kérdeztem dühös hangon.
– Testvérem. Ez egy hosszú téma, és nem az én dolgom, hogy foglalkozzak vele. Azonban, hogy elégedett legyél, elmondom a következőket:
egy bizonyos bolygón az ott lakó ember, amikor megérkezik otthonába – egy barlangba, hasadékba vagy üregbe –, hatalmas kígyókkal, szörnyű gyíkokkal, sőt alkalmanként óriási gyíkokkal, sőt bizonyos alkalmakkor valamilyen gigantikus dinotheriummal (egy nagy, kihalt, elefántszerű állatfajjal) is találkozik.
A földi ember viszont, amikor megérkezik lakhelyére – ami nem barlang –, gyakran találkozik szúnyogokkal, bolhákkal, csótányokkal, sőt, alkalmanként egerekkel is.
Ezzel azt akarom mondani, hogy az ember, még a saját jóléte és kényelme érdekében sem, a közös higiéniai szabályok betartásával, méltóztatta leküzdeni ezeket a rendkívül káros fenevadat, és az egészsége érdekében kiűznie a környezetéből.
Tehát kérdezlek:
Ki fogják így irtani azokat a kártevőket, amelyek nem okoznak közvetlen kárt neki?
- Félbeszakítottam, és azt mondtam:
- Nem lehet összehasonlítani egy patkányt egy dinotheriummal, amely sokkal nagyobb, mint egy elefánt!
– Ebben tévedsz – felelte.- És hogy érthetőbb legyen, így folytatta:
Mind az én bolygómon, mind a Földön vannak olyan állatok, amelyek nemcsak méretükben és megjelenésükben különböznek egymástól, hanem vadságukban és erejükben is, amelyek mindegyike bizonyítja a saját jellemzőit. Figyelembe kell vennünk, hogy a dinotheriumnak még először le kellett vadásznia az embert ahhoz, hogy felfalja, míg a patkány 20 méter távolságból megfertőzi őt az általa hordozott mérgező baktériummal.
Az anopheles, csak egy apró szúnyog, ami mégis beadhatja az embernek a vírust, ami így rögtön haszontalanná teszi az életét.
Egy bolha, egyetlen csípéssel szifiliszes nyomorulttá változtathatja az embert.
A csótány, ez a félelmetes, mégis ártalmatlannak tűnő rovar, amikor véres húsokkal, húsmaradékokkal, például szalámival, kolbásszal vagy szalonnával érintkezik, azokat a rák folyékony bacilusaival szennyezi be.
Ezek olyan betegségek, amelyek megtizedelik az emberséget, és szörnyű szenvedést hoznak neki, fiatal és gyümölcsöző életek milliót követelve.
Ezek a bacilusok folyékony állapotban vannak, miazmatikusak, ezerszer kisebbek, mint az ember által katalogizált mikroorganizmusok, és a legerősebb mikroszkópokkal sem lehet őket felfedezni.
Az optika relatív fejlődése, amelyet a kísérleti tudományban már nagy területen felhasználnak, messze nem biztosítja a szükséges képességet ehhez a felfedezéshez, mivel még mindig nem tudnak különbséget tenni a különböző vírusok között.
Úgymond, ez maga a mikroba baktériuma, amely olyan helyeken teleped meg, ahol kevés vagy semmilyen szellőzés vagy fény nem áll rendelkezésre.
A hatékony küzdelem érdekében az alábbi lehetőségek közül kell választanotok:
a) tartózkodni a véres hús fogyasztásától;
b) száműzni a patkányokat, csótányokat, bolhákat, szúnyogokat és hasonlókat;
c) vagy vártok még évszázadokat, amíg az evolúció kozmikus sugarai már nem teszik lehetővé ezeknek a mikroorganizmusoknak a Földön való életét.
Valójában az első két intézkedés a legmegvalósíthatóbb és a legpozitívabb, mivel ezek nagymértékben minimalizálnák a földi emberiség szenvedését.
Ami a kozmikus sugarakat illeti, ezek a természetből – az Isteni Életerőből – kiáradó, felbecsülhetetlen erők, melyeket az emberi lények még nem lesznek képesek felfogni, mivel egy olyan valóságban jönnek létre, amely az emberi tudat jelenlegi evolúciós állapota számára meghatározhatatlan! - (Megjegyzés: a Vízöntő korszak sugárzásai!)
Egy ilyen értékes magyarázattól elragadtatva, tovább mertem kérdezni:
- De ha a rákot mikrobák okozzák, akkor miért nem fertőző?
- Ez az életre jellemző sajátosságnak köszönhető. A mikrobákról eddig nem ismert, hogy egymástól távol eső csoportokban viselkednek.
Összejöhetnének, de nem teszik; elszigetelten viselkednek. Az ellenkezője igaz a folyékony mikrobákra, amelyek másképp viselkednek, mert egyesülnek és valódi mikrobiális áramlatot hoznak létre!
- És ha felfedeznénk a rákvírust, akkor gyógyítható lenne?
- Igen, természetesen. Ebben az esetben nemcsak a következményt, hanem az okot is megszüntetnétek. -
Sajnos a földi ember örök gonoszsága az, hogy mindig csak toldozgatja-foltozgatja a dolgokat, és soha nem végez átfogó megelőzést. Visszagondolva, emlékszem, még megkérdeztem tőle:
Mi történne a folyók és tavak körül a hatalmas hegyekkel, amelyek most a sivatagokban vannak?
Közben beszélgetőpartnerem felállt, és így szólt:
- A hegyek lassan alkalmazkodnak hozzá, mert a természet mindent lapossá tesz. -
Majd a vállamra téve a kezét, és szemembe nézve megkérdezte:
- Tényleg meg akarod ismerni a világomat? Tényleg meg akarod látogatni? -
A téma hirtelen megváltozása és a hozzáállása megdöbbentett!
Egy pillanatig elgondolkodtam, majd némi félénkséggel megkockáztattam, hogy megszólaljak:
- Ugye, nem fog velem semmi rossz történni ott?
– Ahogy ígértem, most is elmondhatom, hogy nincs mitől félned. -
Kínosan mosolyogva köszöntem meg neki, de ő tovább is rám nézett és azt mondta:
– Mindjárt megérkezünk, és pár perc múlva leszállunk!
Ez a közlés igazi sokk-ként ért. A félelmem megdöbbentett, mert perceken belül – Isten tudja, hogyan! – egy egész bolygó feltehetően barátságtalan környezetére számítottam.
Ekkor beszélgetőpartnerem beleegyező tekintettel hozzátette:
- Láthatod az én világomat!
Ahogy ámulva néztem őket, láttam a mosolygó arcukat, és magabiztosan felálltam, tele kíváncsisággal.
