12. Fejezet
A repülőkorong vezetése
- Szóval élvezted a tiszteletedre rendezett játékot?
Az ünnepséget e bolygón tett látogatásodra rendezték, és örülök, hogy hozzájárulhattam ehhez! – mondta Dr. Jânsle mély őszinteséggel.
– Nagyon meghatott ez a megtiszteltetés, és nagyon jól tudom, hogy nem érdemlek ilyen nagy megbecsülést. Mindazonáltal mély benyomást keltett bennem mindenki, különösen a játékosok nemes lovagiassága, fegyelme, mozgékonysága és a játék iránti elkötelezettsége. A gyors reagálási képességük, ahogy a lehető legkedvezőbb helyzeteket alakították ki a pontszerzés érdekében. A látvány nagyszerű volt! Nagyon élveztem minden percét! Mindent nektek köszönhetek! -
És miután megjegyzést tettem Dr. Jânsle-nek az imént látott versenyre, egy másik érdekes kérdés is felmerült bennem.
- A szokásos ünnepségek nálatok csak sporteseményekre korlátozódnak?
- Az ünnepségeink nem csak a sportjátékokról szólnak, hanem sok más lehetőségünk is van, épp úgy, mint a saját bolygódon!
Majd hozzátette:
- Ahogy a földiek, mi is nagy ünnepséget rendezünk születések, iskola-befejezések, felelősségteljes társadalmi pozícióba helyezések és párok szövetsége idején. Még egy polgárunk halála is örömforrás számunkra! A teljesített kötelessége és a véget ért utazásának az öröme hat át minket!
Ünnepnapokon sokan gyűlünk össze különböző helyszíneken, ahová nem kell külön meghívni senkit, mivel egy nagy családnak tekintjük egymást. Egy ilyen rendezvényen, ami bármilyen helyen vagy családi házban megrendezhetünk, a résztvevők elfoglalják a helyüket, és a vendégek rögtön otthon érzik magukat.
Házaink mindegyike tágas, legalább 600 fő befogadására alkalmas, és az ünnepi összejöveteleink kezdetén a résztvevők elkezdik inni azokat a folyadékokat, melyeknek tápértékét az üvegek színe jelzi. Ekkor rendszerint egy tanulságos beszélgetés szokott kibontakozni az összes jelenlévő részvételével, ami a legváltozatosabb témákat érintheti.
Gyakori, hogy valaki feláll és előadást tart, míg a többiek csendben figyelnek rá.
A folyadékbevitelünk mértékletes, és a túlzásokat – nevelésünk folytán is – kerüljük, az ételeink magas tisztaságúak, az italok pedig egyáltalán nem tartalmaznak alkoholt.
Ezek bizonyos értelemben a doktor szavai voltak, melyeknek értelmét megpróbáltam átadni az olvasóknak. A magyarázataiban elhangzottakhoz még a következőket tenném hozzá:
A gyerekszületés ünnepét náluk mindig alapos klinikai vizsgálat előzi meg, és csak azután lehetséges megtartani, ha már megállapították, hogy az újszülött mentes a betegségek legkisebb nyomától is.
Halálesetkor pedig örömmel végeznek bizonyos szertartásokat, mivel tudják, hogy az eltávozott lelke boldog, mert ezek az emberek nem ismerik a bosszút, a gyűlöletet, a büszkeséget és a hiúságot, sem a halál előtt, sem a halál után.
Már elég messze jártunk a stadiontól, amikor kedves idegenvezetőm egyszer csak a következő kérdést tette fel nekem:
- Képes lennél egy repülőkorongot vezetni?
- Ha megtanítanának vezetni, azt hiszem, elboldogulnék vele – válaszoltam meglepetten.
Ezután kedvesen odavezetett az egyik parkoló koronghoz, és megkért, hogy szálljak be a járműbe.
Odaültetett a korong vezérlőpultja elé, és elkezdte megmutatni a jármű irányításának a módját, rámutatva egyes karokra és gombokra, amelyeket vagy el kellett mozdítani, vagy meg kellett nyomni, hogy működésbe jöjjön a korong. Megmutatta, hogyan kell ezekkel balra vagy jobbra kormányozni a gépet, valamint hogyan kell leereszkedni velük a lezuhanás veszélye nélkül.
Csak körülbelül öt vezérlőt lehetett kezelnem, azokkal lassan és biztonságosan lehetett irányítani a repülőkorongot a város felett. Ami a többit illeti, azokat semmilyen körülmények között sem lehetett megérintenem.
Miután megmutatta az alapvető irányítási módokat, a doktor arra kért, hogy részletesen ismételjem el mindent, amire tanított, beleértve bizonyos vezérlők használatának különleges lehetőségeit is, hogy az eddig tanultak eredményesen tudjam használni.
Érthetőnek, világosnak találtam a magyarázatait, így mindent gyorsan, nehézségek nélkül megtanultam. Most már elvileg képes voltam önállóan is irányítani ezt a repülőkorongot. Mielőtt azonban elindíthattam volna a járművet, Dr. Jânsle még utalt a hornyolt karokra, amiket nem volt szabad megérintenem, nehogy a korong kilőjön az űrbe.
– Tehát jól megértetted a magyarázatokat? – kérdezte.
– Azt hiszem, jól felkészültem – jelentettem ki.
– Jó, akkor maradj nyugodt, mikor elindítod a járművet! Ha bármilyen nehézségbe ütköznél, akkor sincs veszély!
- Ezt azért vállaltam, mert jobban bízom benned, mint saját magamban! - mondtam neki.
- Akkor kellemes utazást kívánok!
Egyedül maradva a repülő járműben, bevallom, borzongás futott végig a hátamon, mégis, azért indultam útnak, hogy megfeleljek Dr. Jânsle bizalmának, miközben azon tűnődtem: “Nem fogok-e bajba keveredni?”
Majd a kapott utasításokat követve megnyomtam az indítógombot, és a gép máris felszállt nagy sebességgel, szinte észrevétlenül, mindenféle rázkódás nélkül. Egy pillanat alatt a város felett voltam, és megpróbáltam a megbeszélt irányba kormányozni a gépet.
El kezdtem mozgatni egy kart, mert a megbeszéltek szerint a város déli részén, azaz a kiindulási pontom jobb oldalán kellett volna leszállnom. Amint aktiváltam ezt a kart, hogy abba az irányba induljak, a gép forogni kezdett ahelyett, hogy a tervezett cél felé tartott volna.
Meglepett ez a váratlanul forgás.
Egy kezdő pilóta helyzetében éreztem magam, aki egy bizonyos szög elérésére törekedve a repülőgépet túlzottan megdönti, ami miatt az a saját tengelye körül pörög. Láttam, hogy a manőverem helytelen volt, így megpróbáltam stabilizálni a repülő korongot, hogy egyenes vonalban tudjak továbbrepülni.
Minden próbálkozásom ellenére sem sikerült kielégítő eredményt elérnem, és kétségbeesésemben ki sem néztem az ablakon, annyira lefoglalt ennek a lehetetlen helyzet megoldásának a keresése.
Miközben megpróbáltam felidézni a kapott utasításokat, úgy döntöttem, hogy kombinációkat hajtok végre, és ennek eredményeként a gép más irányba indult el, céltalanul cikázott, mindenféle irányítás nélkül emelkedett és süllyedt, ami eléggé nyugtalanított.
Egy sor téves manőverben, majd hirtelen megállásokban perceket töltöttem el céltalanul repülve, anélkül, hogy egyértelmű megoldásom lett volna arra, hogy mi vezethetne vissza a helyes irányításra.
Elveszettnek éreztem magam, hogy esélyem sincs a menekülésre. Idegrendszerem majdnem felmondta a szolgálatot, és Istenhez könyörögtem, hogy irgalmazzon és adja meg nekem a biztonságban leszállás élményét!
Teljesen kétségbeesett és zavarodott voltam! Elvesztettem minden valóságérzékemet – aztán megmagyarázhatatlan módon a korong hirtelen helyes irányba indulva felgyorsult, és normálisan landolt egy leszálló platformon, mintha mi sem történt volna!
Miután magamhoz tértem a rémületből, gyorsan elhagytam a járművet és hamarosan megpillantottam Dr. Jânsle-t, aki hozzám közeledve hangosan nevetett.
– Örömmel láttam a képességeidet – mondta barátságos hangon.
- Hogy milyen félelem fogott el, doktor! Úgy látszik, túlzásba vittem a korrekciót, és így nehéz volt a kormányt szabályozni, hogy ide eljussak. Képzelje el, mi lett volna velem, ha nem tudtam volna leszállni ide?
Ezt mondtam neki, abban a naiv meggyőződésben, mintha én lettem volna ennek a repülő járműnek az irányítója!
- Mindenképpen elérkeztél volna ide! – mondta Dr. Jânsle, majd hogy megnyugtasson, hozzátette:
- A járművet két erőteljes vezérlő irányította itt a földön!
- Akkor miért adtál nekem ilyen részletes leckét a vezetésből, mintha aggódtál volna értem? – vágtam vissza.
- Méltatlanság lenne részünkről – felháborító tett -, ha a drága életed nélkül küldenénk vissza a bolygódra! Nem gondolod?
- Akkor ebben az esetben nem én voltam az, aki leszállt?
Türelmesen és kedvesen mosolygott, majd megveregette a vállamat:
- Ne kételkedj benne, hogy te is sokban hozzájárultál ehhez a rövid repüléshez!
Teljesen önelégült voltam, de legbelül azt gondoltam:
„Semmit sem irányítottam, csak egy báb szerepét játszottam el, és az automatikus irányítás kockázatát vállalva repültem idáig. Ez volt a valóság!”
Félreértett büszkeségem közepette, pilótaként szerzett szakértelmem tudatában megpróbáltam részletesen elmesélni Dr. Jânsle-nak az irányítási problémáimat és azt, hogyan próbáltam korrigálni a jármű repülését. Figyelmesen hallgatott.
Azonban a viselkedéséből ítélve úgy éreztem, hogy a történetem nem győzte meg őt, inkább mintha nem értett volna vele egyet.
Visszagondolva rájöttem, hogy semmit sem tettem. Az egész csak egy kísérlet volt velem, egy vicc, hogy lássák, hogyan teljesítek. Így hát megpróbáltam új irányt szabni a beszélgetésnek, és eszembe jutott, hogy rég e bolygó zenéjéről szerettem volna kérdezni őt.
- Miért hallunk itt megszakítás nélküli természetes mennyei zenét és a madárdalt mindenütt, miközben semmilyen más zajt nem hallunk, az emberi hangokról nem is beszélve?
A doktor így válaszolt:
- Röviden elmagyarázva, a légkörünk fizikai állapota akadályozza meg bizonyos hangok terjedését, és így ez a terjedés nem éri el a hallósejteket.
És mint mindig abban a vágyában, hogy érthető magyarázatot adjon nekem, azt mondta:
- A hangoknak, mint bármely más rezgésnek van hangtestük. Ezek a hangtestek különállóan léteznek. A hangtesteket A, B, C, D, E stb. betűkkel jelölhetjük. A mi fülünk azokat a rezgési kategóriákat veszik fel, melyek lehetővé teszik 3 hangtest belépését: A, B és E, míg a földi emberek fülei három olyan elemet vesznek fel: A, C és D, melyek közül egy közös velünk, az A.
A madárdal és a természetes zene hangja az A osztályba tartozik, ezért halljuk őket, ahogy te is. Ez gyakori frekvencia. Ám ha a kalapálás, ütközés és hasonló zajok hangjait a D típusba soroljuk, akkor azt a fülünk nem hallja meg, mivel kívül esik az érzékelési tartományunkon.
Így olyan zajokat is hallani fogsz, amiket mi nem, míg mi olyan hangokat hallunk, amiket a ti földi füleitek nem érzékelnek!
- De miért vagyunk a mi bolygónkon arra kényszerítve, hogy hallgatjuk a gépek, motorok, rádióbeszélgetések és a bombák robbanásainak nyugtalanító zaját, amelyek megrémítenek minket, amikor itt teljes csend uralkodik?
– Ez, barátom, a természetes bűnbánat következménye! Bár ezt az állapotot földi szó nem igazán tudja kifejezni. Vagy pontosabban: isteni kegyelem!
- De hogyan történhet ez meg, ha az isteni kegyelem jónak és nem csapásnak számít, hogy a zaj jelen legyen a Földön?
- Igen, kétségtelenül jelen van. Mert mind a zajok, mind a betegségek olyan jótékony csapások, melyeket Isten a Föld bolygón megengedett! Ezek erkölcsi és spirituális tisztulások, melyek a földi emberiség evolúciós útjának a részét képezik. Mert csak a bűnhődés tapasztalatán keresztül sikerülhet elérnetek a haladás magaslatait, még akkor is, ha ezt most még negatív hatásként élitek át!
Doktornak ez a magyarázata pontosan tükrözte ennek a bolygónak a fejlett állapotát, egy olyan emberiségét, amely egy felsőbbrendű, magasan fejlett világban él, és ahol minden csendes! De nem az unalom vagy a félelem csendje volt ez, hanem egy olyan megnyugtató csend, amely leírhatatlan jókedély érzését nyújtotta számomra is!
Itt semmi sem hallatszott, annak ellenére, hogy a repülő járművek intenzíven mozogtak, nagy sebességgel keresztezték egymást, folyamatos jövés-menés volt a részükről, ráadásul azok a járművek is csendben repültek, melyek nem a bolygó felett, hanem a bolygók között közlekedtek és így fel-le mozogtak, melyeknek a röppályáját már nem tudtam követni!
Elfelejtettem még megemlíteni, hogy bizonyos sugárutak kereszteződéseiben erőműközpontok voltak találhatók.
Ezek az erőműközpontok, melyeket nem látogattam meg, a kereszteződésének közepén helyezkedtek el, kupoláik a járdákkal egy szinten voltak, és bennük voltak találhatók a mágneses erő terjedésére és a forgalomban lévő repülő járművek irányítására szolgáló mechanizmusok.
Azt hiszem, ez az erő- és az irányítási rendszer is tőlük indul ki: a repülő járművek megállítása, irányítása és visszahívása/visszatérése egy adott területre.
Ezek az erőművek valószínűleg az utak járdája alatt kommunikálnak egymással, és egy földalatti kábelrendszeren keresztül ágaznak el az egész városban, számos munkást bevonva az intenzív műszaki felügyeletébe.
A látottak alapján legalábbis erre következtetek.
Megfelelő területeken vannak olyan összeszerelő műhelyek is, ahol a munkások formázzák ki az alkatrészeket, de anélkül, hogy bármilyen érzékelhető zajt csapnának.
Mint említettem, ami a leginkább lenyűgözött ebben a kolosszális metropoliszban, az a harmóniája volt, amely mélyen megérintett, de főleg az állandóan a fülemben szóló csodálatos mennyei zenéje kápráztatott el!
Vajon ez a zene maga a természet szimfóniája lehet, amit nálunk a világok szimfóniájaként neveznek? Mert csak csodaként tudtam elfogadni az egészet, de ami mégis zavarba ejtett, mikor rájöttem: egy ilyen csodát egy földi ember sem tudna megalkotni!
Valami édes, harmonikus és vigasztaló lehetőség kifejeződése volt, valami istenivel átitatva, ami átjárta legbensőbb lényemet; röviden, egy mennyei szimfónia előadása volt magáért a lelkünkért!
Nem tudok kielégítő leírást adni, mert nem vagyok zenész. Azt viszont elmondhatom, hogy amikor egy hang megszólalt, négy vagy öt másik is megjelent egyszerre, és az első hang úgy szólt tovább, mintha az lenne a többi hangjegy alapja. (Megjegyzés: a felharmonikus hangokról van szó, az alaphang oktávja, kvintje, kvartja stb.)
Végül minden megmagyarázhatatlan módon összefonódott, harmonizált, és egyetlen hangnemben halt el!
Valahol olvastam, hogy az Amerikai Egyesült Államokbeli Grand Canyonban egy érdekes jelenség figyelhető meg. A meredek hegyvonulatok mély völgyein keresztül átfúj a szél, és folyamatos mozgásával egyfajta természetes zenét kelt. A keletkező modulációk néha olyanok, hogy egy furcsa zene jön létre, mintha magából a természetből származó dallam lenne!
A Grand Canyon síri csendjében sok embernek volt szerencséje meghallani ezt a természeti jelenséget, és a legélesebb érzékkel rendelkezők felismerték benne a világűrből jövő zenét, amely a szél és a sziklák összjátékán keresztül szólalt meg.
E bolygó zenéje pedig extatikusan annyira magával ragadó volt, hogy számomra nem is egy szimfóniát jelentett, hanem egy természetfeletti lélegzetet, amely elbűvölte érzékeimet és nagylelkű tettekre ösztönzött!
Ahogy visszhangzott, mély nyugalmat, páratlan derűt és meghatározhatatlan jókedélyt éreztem, ami energiává és magabiztossággá alakult át bennem.
Ahogy fel tudtam fogni, e bolygó emberei órákat tölthetnek el azzal, hogy gyönyörködjenek ezekben a különös dallamokban, amely számukra az élvezet mellett jelentős lelki pihenést és az ebből fakadó fizikai nyugalmat is jelent!
Ezután a repülőkorong, melybe visszaszálltam, elvitt e titokzatos város mezőgazdasági területére, és most már világos volt az is, hogy Dr. Jânslével való találkozásom egy gondosan kidolgozott terv része volt.
