Antonio Rossi
13. Fejezet
A Mezőgazdasági övezet
Egy széles járdán, egy valóságos kristályüveglapon sétáltunk az élelmiszer-tárolók felé, amikor megálltunk, hogy egy új témával folytassuk a beszélgetést.
- Annyira eufórikusnak érzem magam, hogy nem tudom, mit tegyek! – mondtam - Mert minek tulajdonítsam a jókedélyemet, a fenséges ebédnek vagy a mennyei űrzenének?
Nehezen tudom elképzelni, hogy ha felcserélődének a szerepeink és megpróbálnám megadni neked mindazt a vendégszeretetet, amit te adtál nekem: ahogy látnálak téged az egyik városunkban, számtalan nehézséggel mozogva a fülledt levegőben, elviselve azt a sok port és szennyet, az erős fűszerekből álló durva ételeinket fogyasztva, te mit tennél?
- Ez szinte megvalósíthatatlan elképzelés!
Én nem tudnám megenni azokat az ételeket, amiket te általában fogyasztasz.
Majd a doktor így folytatta:
- Vitamintartalmú táplálékkal egy ideig elélhetnék a bolygótokon, de a földiek nehéz ételeit képtelen lennék elfogyasztani. Ráadásul hogy a földi ételeken éljek, átlagosan körülbelül 60 kiló növényi alapanyagra lenne szükségem naponta ahhoz, hogy abból elegendő vitamint nyerjek ki az étkezéseimhez.
Ezzel a becsléssel szembesülve viccesen közbevetettem:
- Szóval nem lenne ott elég étel számodra?
- Ezt már kiszámoltuk. Ha kénytelenek lennénk a Földre költözni, és ott élni, akkor minden növényi alapanyagot felhasználnánk ott néhány év alatt. Ezért más intézkedéseket kellene tennünk, hogy ott maradhassunk.
- Tehát azt akarod mondani, hogy még 2000-ben sem fogtok meglátogatni minket? Különben is, állítólag abban az évben vége lesz a világunknak!
- A naptáratok szerinti 2030. évben fognak jelentős változások végbemenni, valódi erkölcsi és fizikai metamorfózissal együtt, és az emberi élet minden területén gyökeres változásokkal.
- Ezt honnan tudod, doktor? Tudományos vagy spirituális ismeretekből? - kérdeztem gyorsan.
– A spirituális tudással szorosan alátámasztott tudományon keresztül!
Mi évezredek óta ugyanazon a fejlődési úton járunk, és amit a Világegyetemről tudunk, az intelligenciánk és megértésünk szintjére korlátozódik! Ha jelenleg körbeutazzuk és megfigyeljük a bolygótokat, pontosan azért tesszük, mert tudatában vagyunk annak a csodálatos átalakulásnak, amely nálatok mellesleg már elkezdődött!
Ahogy elsétáltam a lombos fák és a környezetet díszítő gyönyörű virágok mellett, észrevettem, hogy a fák itt ugyanabba a fajtába tartoznak, mint amik a kórház épületeit is körülvették.
Egy elválasztó vonalhoz érve egy sor érdekes épületet pillantottam meg körülbelül 80 méterre tőlünk, melyek különböztek mindentől, amiket eddig láttam.
Nagyon nagy tartályok voltak, amelyekben folyékony formában vitaminok voltak tárolva, azaz olyan tartályok, amelyek tartalmát emberi fogyasztásra használták!
Ahogy közelebb értem hozzájuk, láttam, hogy a tartályok gigantikus injekciós ampullákra hasonlítanak, azaz csőszerű toldással rendelkeznek.
A teljesen átlátszó tartályok sima falain semmilyen illesztés vagy varrat nem volt látható; alacsony magasságban egy méteres, félkör alakú, szorító szerelvényekkel ellátott oszlopok tartották őket, melyek párhuzamosan, szimmetrikus közönként helyezkedtek el. A tartályok körülbelül 50 méter hosszúak és 4 méter átmérőjűek voltak!
Alatta egyfajta csap volt, ezen keresztül ment ki a vitamindús folyadék a kívánt mennyiségben és minőségben.
A másik oldalon egy kör alakú nyílás volt rajtuk, melyen keresztül a gyárakból közvetlenül behozott növényi anyagokkal töltötték fel a tartályokat. 35 darab volt belőlük, mindegyik tartályban különböző minőségű és színű vitaminok voltak. A tartályok egy hosszú szakaszon sorakoztak fel, és a szabad levegőn álltak mindenféle különleges védelem nélkül.
Az itt található színek közül ki kell emelni a sárgát, kéket, barnát és a fehéret. A lakosok a vitaminokat a színük alapján különböztetik meg és használják fel őket oly módon, hogy repülőkorongokal szállítják az otthonaikba.
Az emberek kényelme érdekében az oszlopok mélyedéseiben poharak találhatók azok számára, akik helyben szeretnének étkezni, és szokás náluk, hogy a közeli fák alatt gyűlnek össze, kihasználva az alkalmat, hogy belélegezzék a fák üdvös kisugárzásaikat.
Minden egyes tárolótartály mögött egy megemelt platform volt található, ahová a repülőkorongok leszálltak, hogy azokba a folyadékokat áttöltsék. Ez nagyon tiszta és tökéletesen kivitelezett módon történik, egyetlen csepp vitamin sem vesz kárba.
Amikor elértünk az ültetvényekhez, lenyűgözött e bolygó talajának a minősége. Szemcsésebb volt, mint a mi talajunk, állagában a durva fűrészporhoz hasonlított, és bizonyos mértékig ellenállt a víznek. Élénk lila színe a szemre kellemes hatást gyakorolt. Úgy vélem, hogy ez a talaj a szerkezete miatt nem válik olyan könnyen agyaggá, mint a miénk víz hatására.
Az itteni gyümölcsültetvények általában a mi szőlőlugasaink formájára emlékeztettek; egy méter magasan lógnak, párhuzamosan a talajjal. A gyümölcsfák törzse olyan vastag, mint a kókuszpálmáink, és körülbelül 10 méter magasra nőnek a vastag és erős ágaikkal.
A gyümölcsök az ágakon nőnek, és kb. 10 centiméter hosszú szárról csüngnek le. A leveleik a narancsfáink leveleire hasonlítottak, de nem olyan zöldek, inkább gyönyörű sötétkék színűek, és szintén kb. 10 cm-s szárakról lógnak le.
A gyümölcsök rajtuk vöröses-lila színűek, valamivel sötétebbek, mint a mi közönséges céklánk, míg a fak törzsei világosszürkék.
Ami érdekes, az az ágak különleges elrendezése: az egyik fele az egyik, a másik fele a másik oldalon helyezkedik el, ami egy kiterjesztett szárnyú nagy madárra hasonlít. Ezek az 5-6 méter hosszú ágak azért veszik fel ezt a szabályos alakzatot, mert még fiatal fa korukban különleges kezelésen esnek át, aminek köszönhetően ezt a jellegzetes formát veszik fel helytakarékosság céljából, megkönnyítve ezzel a betakarítást! Különböző formájú és színű gyümölcsök vannak rajtuk, jóllehet a fák és a lombozat nagyon hasonlít egymásra, egységes megjelenést öltenek, alig különböznek egymástól.
A tátriának nevezik ezen a bolygón egy cukkinihez hasonló kinézetű gyümölcsöt, amelyről Dr. Jânsle azt mondta, hogy különösen sok kalciumot tartalmaz.
A tőle kapott információk szerint a fák itt nagyon ellenállóak, és a növények hosszú élettartamúak, messze meghaladva ezzel a Föld bolygó leghosszabb ideig fennmaradó növényeit!
- Miért nem próbáljátok más célokra is felhasználni ezeket a fákt, ha ilyen erősek és ellenállóak? – kérdeztem.
- A fák, kedves barátom, rendkívül nagylelkűek, mivel a gyümölcseikkel táplálnak minket. Kijelenthetem, hogy ők nagyban hozzájárulnak fejlődésünkhöz, és embertelenségnek tartjuk feláldozni őket más célok érdekében. Nekik is megvan a maguk élete. A földből származnak, és oda is kell visszatérniük; ráadásul, ha fából készítenénk az eszközeinket, azok múlandók lennének. Mi azonban mindent, amit előállítunk, hosszú élettartamúnak szánjuk, ezért teljes mértékben előnyben részesítjük az ásványokat!
Ezeken a hatalmas területű ültetvényeken mindenféle gyümölcsöt termesztünk. Az eltérő fajokat széles ösvények választják el egymástól, miközben az azonos fajok csak keskenyebb ösvényekkel vannak elválasztva a könnyebb betakarítás érdekében.
Az ültetvényeinken körülbelül 100 méterenként, fél méter magas kerek platformok találhatók, amelyekre a gyümölcsöket és a munkásokat szállító járművek le- és fel tudnak szállni. E platformok mellett, kissé alacsonyabban kisebb platformok is vannak, ahol videotelefonok vannak elhelyezve, mint amilyenek az utak mellett is vannak. Ezekkel hívhatók vagy küldhetők szükség esetén a repülő szállítójárművek.
Ugyanitt található a 35 különböző folyékony vitamin előállítására szakosodott üzem. Ezek a gyümölcsültetvények mellett helyezkednek el, hogy a gyümölcsöket odaszállítva azokban az üzemekben a vitaminokat gyorsan kinyerjék. Ezt gördülékenyen végzik, ahol minden dolgozó 100%-ban megérti egymást, így könnyen, gyorsan, harmonikusan tudnak dolgozni egymással.
Ezekbe az egészséges gyümölcskivonatokba sűrítjük a bolygónk lakosságának az italait, melyek sokféle változatban kaphatók, így az igényeknek megfelelően különböző ízek széles választéka áll mindenki rendelkezésére.
Az ültetvényeken betakarított gyümölcsöket először a helyszínen válogattjuk össze majd a feldolgozóüzemekbe szállítjuk őket. Feldolgozásuk egy hosszabb folyamatot vesz igénybe, mert ez magában foglalja a pép különválasztását a gyümölcs esszenciájától. Ezeket az esszenciákat aztán a gyárak laboratóriumaiba küldjük, ahol kémiailag kezeljük őket, hogy alkalmassá legyenek a normál fogyasztásra.
Majd tisztasági fokukat leellenőrizve a vitaminfolyadékokat a közraktárakba küldjük, ahonnan továbbkerülnek fogyasztásra.
A gyümölcspépet és a megmaradt héjtömeget aztán visszajuttatjuk a talajba, hogy trágyaként legyenek felhasználva, ahogyan ezt az elhalt növényekkel is tesszük.
Nincsenek fogaink, így csak kóstolgatjuk az italokat és megpróbáljuk néhány percig a szánkban tartani, amíg felszívódik. Természetesen mindenkinek van egy kedvenc vitamin-itala, annak ellenére, hogy mindenki tisztában van azzal is, hogy azokat kellene inkább innia, amelyek a leghasznosabbak a szervezete számára főleg az általános tápanyag-egyensúly miatt.
Miután a folyadékot megittuk, a lé egyenesen az elosztó tasakba kerül, amely anatómiailag nálunk a gyomor magasságban található, és amely felelős a létfontosságú tápanyagok elosztásáért a test különböző szervei számára.
Így jódot juttatunk a vérünkbe, kalciumot a csontjainkba, foszfort az agyunkba anélkül, hogy salakanyag termelődne és így azt a testünknek el kellene távolítania! – fejezte be a magyarázatát a doktor.
A saját tapasztalataim csak megérősíteni tudták az elhangzottakat: amikor megittam egy itteni italt, úgy éreztem magam, mintha lakomán lettem volna, ugyanakkor nyugalom járt át azzal a biztonsággal, hogy szervezetem tökéletes egyensúlyban van. Olyan nagyszerű kedélyállapotban voltam, hogy az étkezés egyáltalán nem zavarta a szervezetemet, utána olyan atlétikus testmozgásokat tudtam végezni, mintha nem is ettem volna.
Ezután leültünk árnyas fák alá egy asztal körül, amelyen, mint a többi asztalon, egy videotelefon állt, és ahol elkezdtünk egy újabb témáról beszélgetni.
- Mondd, kedves doktor, itt sohasem esik az eső?
- Az esőzések időszakosak nálunk és bizonyos periódusokban hangsúlyosabbak, mivel ez egy éghajlati jelenség, bár másmilyen, mint ami a Földön található.
Mind nálunk, mind a Földön az eső táplálja a talajt.
És a felhők a légkörben képződnek nálunk is, de sokkal magasabb légrétegekben, mint a Földön, mivel azok nem állnak közvetlen kapcsolatban a légkör alacsonyabb szintjeivel.
Ezzel azt akarom mondani, hogy az eső kialakulása és következményei nálunk nem ugyanazok, mint a Földön. Nálatok a légköri változásoknak súlyos következményei lehetnek, így hideget, szélviharokat, ciklonokat, valódi katasztrófákat hozhatnak a földlakók számára.
Nálunk viszont a magasabb légrétegekben képződő felhők a szappanbuborékok alakját öltik.
Amikor elérik a vízpárában a telítettségüket, lassan szétesnek, és kecsesen a földre hullanak, mintha fehér selyempapír konfettihalmokat dobnánk le egy magas épület tetejéről.
A mi esőink nagyban különböznek a földi megszokott esőktől, mivel cseppjeik kerekek és majdnem akkorák, mint egy ujjbegy, miközben halpikkelyekre hasonlítanak. Vékonyak, átlátszóak, és ezek a cseppek nem rendelkeznek azzal a cseppfolyós tulajdonsággal, mint a földi csapadékok, de képesek elképesztő sebességgel beépülni a talajba.
Egyéb körülmények között, amikor háztetővel vagy más hasonló anyagokkal érintkeznek, a cseppek addig gurulnak le, míg nyomtalanul el nem olvadnak.
Így amikor ránk hullnak, felvehetjük és ideiglenesen a kezünkben tarthatjuk őket, és nézhetjük, ahogy lassan eltűnnek.
Fokozatosan csökken a cseppek mérete, ahogy közelednek a talajhoz és leesnek, elpárolognak, ami megakadályozza, hogy átlagosan négyzetméterenként 30 cseppnél több essen le. Ezért ezen a bolygón az eső jobban kifejti jótékony hatásait a felső légkörben, mint nálatok a Földön.
Az eső, ellentétben a bolygótokkal, itt gyönyörű látványosság: halkan hullik le a finom zene hangjaira, ami felfoghatatlan a földi érzékek számára!
- Doktor, szeretnék kérdezni valamit a lakóotthonokról is.
– Mondd csak el, mi jár a fejedben! – felelte a mindig figyelmes és kedves barátom.
— Csak egy egyszerű kíváncsiság! Ha itt minden ház egyforma, akkor azt szeretném megtudni, hogyha egy lakó egy másfajta házat szeretne építeni magának, megteheti-e ezt?
— Természetesen. Még az építőanyagokat is biztosítanánk hozzá, hogy annyi házat építhess, amennyit csak szeretnél! Mindent megteszünk, hogy elégedett legyél.
- Egy ember ezen a bolygón, kimondhat-e mindent, amit gondol?
- Természetesen, különösen azért, mert a szólásszabadság isteni irányelv minden emberiség számára a haladás és a fejlett civilizáció felé.
- Ezt csak azért kérdezem, mert a Földön még nincs igazi szólásszabadság, ráadásul sokan azzal vannak elfoglalva, hogy sok házat, kastélyt, autót birtokoljanak, a pénzüket pedig bankokban halmozzák fel.
- A kérdésedre a válasz egyszerű: a te világodban az emberek múlandó anyagi javakra törekednek, míg mi kizárólag az örök lelki értékekre törekszünk. Ha egy polgártársunk olyan hozzáállást tanúsítana, hogy az anyagi lenne az elsődleges számára, akkor az itteni általános normákhoz viszonyítva betegnek lenne minősítve. Azaz erkölcsileg visszafejlődött a közössége életéhez képest. Mert nálunk minden ember elsődlegesen a bolygóját és a társadalmát szolgálja, nem a saját testi céljait – ez az alapvető különbség a mi társadalmunk és a ti társadalmatok között!
– És micsoda különbség! – kiáltottam fel. – Mintha mi éjszaka dolgoznánk teljes sötétségben, ti pedig fénylő nappali világosságban!
- Érdekes az összehasonlításod – válaszolta a doktor, majd felállt és azt mondta:
- Jelenleg azonban az a fontos, hogy megtudjuk, milyen állapotban van a tested a számára fennálló szokatlan körülmények között!
Tehát az orvosom és barátom, aki mindig toleráns és türelmes volt hozzám, ismét felajánlotta, hogy megvizsgál, és arra kért, hogy álljak fel és maradjak mozdulatlanul.
A kívánságának megfelelően felálltam, és örömmel engelmeskedtem, hogy megkönnyítsem neki a testi vizsgálatomat.
Odaállt elém, és a szemembe nézett. Nyugodtan vártam, hogy a szakmai éleslátásával vizsgáljon meg, mert úgy éreztem, hogy kiváló egészségnek örvendek és teljesen uralom az érzékeimet.
– Igen, tudom, hogy egészségesnek érzed magad, azonban nálad bizonyos szervi változások váratlanul is kialakulhatnak, mivel a tested nem alkalmazkodott teljesen ennek a bolygónak a környezetéhez - majd hozzátette:
- Látom, szervezeted még jól bírja!
Végül néhány perc múlva, miután befejezte a vizsgálatot, levonta a következtetést:
- Nem sokáig tartózkodhatsz már itt, ezért, hogy ne veszítsük el azt, ami számotokra a legdrágább, kihasználjuk a lehetőséget arra, hogy elviszlek a technikai műhelyeinkbe. Az itt tartózkodásod időtartama tehát elég korlátozott, beleértve a visszautazásra fordított időt is.
Miközben ezt mondta, gyengéden átkarolt, és végigvezetett az egyik fasorral szegélyezett ösvényen, majd megálltunk egy közeli repülőkorong-platformnál.
Ekkor a doktor rögtön gondoskodott arról, hogy egy kis oszlopban lévő megfelelő gomb megnyomásával egy járművet kérjen nekünk. Közben a környező fákat kezdtem tanulmányozni, míg a repülő szerkezet meg nem jelent a jobb oldalunkon és gyorsan le nem szállt a platformon.
A doktor azonnal szólt, hogy szálljak be a korongba, és így elindultunk az ellenkező irányba, azaz a város északi része felé, ahol a műhelyek és laboratóriumok voltak találhatók.
– Dr. Jânsle, korábban említetted, hogy milyen egy valódi civilizáció, ugye?
– Igen, így van!
- Meg tudnád mondani, hogy milyen egy valódi civilizáció?
– Megmondhatom, de szeretnélek figyelmeztetni, hogy ezt az emberi gondolkodás a Föld bolygón még nem foghatja fel!
– Nem számít, csak mondd!
- Tehát az igazi civilizáció az, amelyben egy értelmes lény ölhet, lophat, rágalmazhat és ezeknek a bűncselekményeknek a legcsekélyebb következményük sincs!!!
– De hát ez abszurd, doktor! Ezt így nem lehet!
– Figyelmeztettelek a megértés hiányára…
