Minden pozitív ufó-kapcsolat egy egyedülálló világ!

A jelenlegi emberi tudat ezt még képtelen felfogni!

Minden kapcsolat egy új világot, egy új rezgésszintet tár fel, ami nem hasonlítható össze semmi mással.

Az előző posztot tulajdonképpen ez az ufó-kapcsolat ihlette, mely már lassan 102 éves!

Ami szintén azt bizonyítja, hogy az ufók nem csak Roswelltől kezdtek nyüzsögni, hanem mindig is itt voltak, csak az emberi tudat kollektíve 1947-től észlelte őket igazán.

Arról van szó, hogy az ötvenes-hatvanas években minden sci-fi és minden hivatalos csillagászati kutatás a tőlünk 12 fényévre lévő Tau Ceti-rendszerben sejtett valamelyik bolygón értelmes civilizációt.

A rádiótávcsövek is odaküldték az első jelet: ez volt a SETI kezdete 1960-ban.

Azonban aki nem a lélek alapján keres, az nem fog találni semmit (hozzátéve, hogy valójában nem is akartak), miközben...

természetesen a Tau Ceti-ek már rég itt vannak köztünk, és mindenhova beépültek közénk a 20. század kezdetétől!

Ők a norkániak.

Történetünk 1920 júniusában, Kanadában kezdődik, mikor egy Albert Coe nevű 16 éves fiú barátjával kenutúrára ment Ontario állam vadregényes folyói közé.

Mikor ott Coe egy rövid időre eltávolodott a barátjától, segélykérő kiáltásokat hallott, erre rögtön odament, és a fenyvesek közt egy mély árokban egy fiatal szőke férfit pillantott meg, akinek a lába teljesen beszorult valamibe.

Végül kötelek segítségével nagy nehezen kihúzta a férfit, akinek az egyik lába komolyan megsérült. De még beszélgetni sem kezdetek, a fiúnak rögtön feltűnt a megmentett férfi furcsa öltözéke. Mivel egybeszabott, testhez álló, selyemszerű ruhát viselt, amit a fiú még sohasem látott (1920-ban vagyunk!).

Majd miután megkérdezte tőle, hogy mit csinál itt, meg hogy honnan jött, a szőke férfi azt mondta, hogy repülőgéppel jött ide, ami nem messze parkol tőle onnan néhány száz méterre.

Na, ez meg a fiúnak még hihetetlenebb volt, mert akkoriban még csak primitív repülőgépek voltak, amik eleve le sem tudtak leszállni a sűrű fenyvesek közé.

Végül nagy nehezen a fiú elsegítette a bicegő furcsa férfit a repülőgépéhez, de amikor meglátott egy 6 méter átmérőjű csészealjat, akkor döbbent meg igazán, hiszen abban az időben még csak nem is hallott senki ilyesmiről.

A szőke férfi ekkor azt mondta, hogy csökkentse a fiú dermedt döbbenetét, hogy az apja mérnök és ő fejlesztette ki ezt a kísérleti példányt - ami persze hazugság volt, de jótékony hazugság, mert különben a fiú sohasem oldódott volna fel, ha nem kap az ő tudati szintjén valami racionális magyarázatot.

Végül barátságban váltak el, és a szőke férfi nagyon hálás volt a fiúnak a segítségért, és azt mondta, soha nem fogja elfelejteni, amit érte tett, és később majd újra kapcsolatba lép vele.

Majd azt mondta a fiúnak, hogy távolodjon el csészealjtól, mert fel fog szállni vele.

A fiú úgy tett, és döbbenten nézte, ahogy a jármű pillanatok alatt kilő a messzeségbe.

Kb. hat hónappal az első találkozás után Albert Coe levelet kapott Xretsim (MisterX) aláírással, aki vacsorára hívta őt egy ottawai hotelbe.

Amikor belépett oda, máris tárt karokkal jött elé a furcsa ismerőse, aki most öltözködésben egyáltalán nem hasonlított a korábbi kinézetére, mivel az akkor kötelező fehér ingeben, öltönyben és nyakkendőben volt, teljesen szokványos embernek kinézve.

Miközben kezet szorítottak, Coe érezte, hogy a férfi valami apró tárgyat is tart a kezében, amelyről később megtudta, hogy regisztrálja a test rezgési frekvenciáját. Ezáltal a norkániak attól a pillanattól kezdve mindig tudták, hogy hol van éppen Coe, és így rögtön is el tudták érni, ha akarták.

Majd a szőke férfi bemutatkozott neki: Zretnek hívják, és hozzátette, hogy a fiú értékes elsősegélyének köszönhetően a lába már teljesen meggyógyult.

A közös vacsorát követően Coe és Zret következő találkozása következő év májusában volt.

Az első kérdése Zretnek akkor az volt, hogy beszélte-e a fiú valakinek a vele való találkozásukról, aminek hallgatási fogadalmára kérte már az első találkozásukkor is.

Coe azt válaszolta, hogy természetesen hallgatott róla.

Zret továbbiakban közölte, hogy valóságos kiléte, származási helye és személyes életének részletei ezután is titokban fognak maradni, de annyit elmagyarázott, hogy egy olyan csoport tagja, mely a Föld tudományos fejlődését hivatott nyomon követni.

"Az emberiség készsége a fegyverek készítése terén ijesztően megnőtt, és ez indokolja a missziónkat. Számos kulturált nemzet csak most fejezett be egy véres háborút, melynek során sok olyan tudományos fejlesztést könyvelhet el, amelyek kimondottan a tömegpusztítást szolgálják.

A Föld-lakók kreatív elméjének ráhangolódása a pusztítás eszközeire, azok továbbfejlesztésére: ez az, ami elsősorban motiválja az itteni missziónkat."

Coe későbbiekben azt is megtudta, hogy Zret népének tagjai 1904-től kezdve százával épültek be a világ valamennyi országába kis tudósközösségekként, hogy a földi tudományos fejlődés minden lépését közelről megfigyelhessék és kiértékelhessék. Legfőbb aggodalmuk az volt, hogy az atom titkainak küszöbön álló felfedezése katasztrofális következményekkel járhat a bolygó egészére nézve.

Coe végül megtudta, hogy Zret három világ lakója egyszerre: főleg a Marson és a Vénuszon él (megj: a Vénusz fizikai szintjén), és a Földön, mikor átjön ide dolgozni.

Majd később arra is sorkerült, hogy Zret elmesélje neki faja történetét, amivel egy megdöbbentő űrodüsszeia eseménysorozata tárult fel!

Minden azzal kezdődött, mesélte Zret, hogy a Tau Ceti csillag körül keringő bolygójuk, a Norca, 14.000 évvel ezelőtt lassan, de megállíthatatlanul elkezdett dehidratálódni, azaz elveszteni a vízkészletét, miközben a klíma is egyre hidegebb lett. Ez drasztikus intézkedéseket sürgetett a faj megmentése érdekében.

Mindent megpróbáltak a kiszáradás megállítására, de semmi sem működött. Ezért csak egyetlen megoldás maradt nekik: elvándorolni egy másik naprendszerbe.

A Tau Ceti-hez hasonló Napunk miatt a mi naprendszerükre esett a választás.

Egy sikeres felfedező út után, mely során módjuk nyílott egy kapcsolatfelvételre is a cro-magnon-i emberrel, az expedíció visszatért a Norcára.

Ekkor döntötték el, hogy a norkániak új életterületet alakítanak ki számukra a Földön.

Norca akkori teljes népessége nem volt sok: négy nagyobb városban összesen 725.000 ember élt. A legnagyobb városukat Normának hívták.

A Norca körül négy hold keringett: egy természetes és három nagyobb mesterséges.

A teljes népességből végül 243.000 fő hagyta el 62 anyahajón a Norcát, magukkal hozva bolygójuk számos állat-, növény- és rovarfaját.

Ezzel is tudatosítva Coe-ban, mikor ezeket hallotta, hogy Noé bárkája története egy folyamatos űrvalóság a kozmoszban, és a földi események csak gyermeteg vetületek ehhez képest!

Ám az átköltözésük majdnem teljes kudarccal járt:

szinte valamennyi hajójuk a Napba veszett, csak egy hajónak sikerült túlélni a katasztrófát, de az is lezuhant a Marson. Csak 3700-an maradtak életben.

A Marson 900 év alatt a maradék norkáni túlélőknek sikerült olyan fejtettségi szintre visszatérniük, mint amivel korábban is rendelkeztek.

A Marsról indulva szondákat küldtek ki a Vénuszra és a Földre, hogy keressenek ott számunkra megfelelő helyet a bázisaiknak.

Zret végül elmondta azt is, hogy mi történt vele, hogy szenvedett balesetet, mikor először találkozott Coe-val a kanadai rengetegben.

Zret éppen nyári vakáción volt, és a Vénuszról jőve felkereste az egyik földi norkáni bázisukat, de gondolt egyet, és közbeiktatott egy kis horgászást is kedvenc kanadai tájain.

Elhagyva csészealjával a bázist, közölte munkatársaival, hogy ne aggódjanak, ha egy hétig nem hallanak felőle, amíg a "minden rendben" rádiójel megérkezik, melyet a hajó rendszeresen, 20 perces időközönként kibocsátott magából. Ez később megbocsáthatatlan hibának bizonyult, vallotta be Zret.

"Talán emlékszel arra az apró irányító panelre a repülőöltözetemen. Nos, a ruházat belsejében egy sor olyasmi van, amit most az egyszerűség kedvéért elektródának fogok hívni, mely kapcsolat áll a test különféle idegközpontjaival.

A tarkómon, közvetlenül az agyalap alatt, két másik ilyen található; a bal oldali veszi az agy impulzusait, a jobb oldali a test főkapcsolójának, az agyalapi mirigynek a szignálját fogja.

Ezek a viszonylag gyenge jelek a mellkasom alatti panelbe futnak, és bármilyen veszélyhelyzet esetén itt erősítődnek fel, hogy automatikusan megváltoztassák a hajó szokványos szignálját vészjelzéssé.

A segítségnek 3-4 órával ezután meg kell érkeznie.

A panel manuálisan működő kezelőszervei a hajó számos funkcióját képesek szabályozni, köztük a hajó vezető nélküli visszajuttatását a bázisra..."

Viszont Zret ruhájának irányító egységei súlyosan károsodtak, amikor belezuhant a szakadékba, ezért képtelen volt működtetni őket. Így ott pusztult volna, ha Coe nem találja meg akkor.

Coe Zret koráról is érdeklődött.

" A korom biztosan meg fog lepni" - felelte a fiatalos külsejű Zret.

"Pontosan 304 évvel vagyok idősebb nálad!" - ez azt jelenti, hogy 1921-ben Coe 17 éves volt, így 304 +17 = 321 éves volt akkor Zret!

(Megj: vagyis valószínűleg most is él, és 2022-ben 422 éves!)

Zret a megdöbbent Coe-nak azután elmagyarázta, hogy ilyen magas kort a norkániak egy 105 évente történő test-megújításon keresztül érik el.

A norkániak pontosan 630 évig élnek.

Ehhez öt alkalommal 105 évente tudják megújítani a testet, és így folyamatosan fiatalok maradnak, nagyjából úgy kinézve, mint Zret: egy szép, életerős 25 körüli férfinek, vagy szép, életerős 20 év körüli nőnek.

A norkániak eredetileg mind szőkék voltak, és a legszebb skandináv típushoz hasonlítottak, bár azóta néhány más fajjal keveredtek a Földön is, de alapvetően most is ez a karakterük.

Zret csak az első találkozásuk után 38-évvel, 1958-ban engedélyezte Coe-nak, hogy egy könyvben leírhatja a norkániakkal való kapcsolatának a történetét.

Vége.