Az éterteste
Az emberek számára a fizikai test biokémiai energiát termel. Ez a energia azért áll a rendelkezésünkre, hogy képesek legyünk cselekedni. Ezáltal gondolkodunk, cselekszünk, tesszük a dolgunkat. Az étertest ebből az életenergiából vagy életerőből áll. Ha sok életenergiád van, akkor esetleg kedved támad hegyet mászni, táncolni menni, kirándulni, valamilyen fizikai munkát végezni. Ez egyfajta ’ kelj fel és indulj el’- érzés.
Istiphul étertestének azonban más érzései vannak. Rezgése olyan, mintha egynek érezné magát a föld minden vizével. Ide tartozik az az érzés is, hogy a tengerek életet szülnek a Földön. Azok vizek, amelyekkel egynek érzi magát, nem csak az Atlanti- és a Csendes-óceán. Nem csak a Kínai-tenger és a Mexikói-öböl, az északi és déli pólus vizei stb. Hanem gondolj egy hatalmas óceánra, amely körülveszi ezt a bolygót! (Megj: ez a Jupiternél is nagyobb sellő-vízbolygó éteri szinten!)
Istiphul éterteste rendelkezik ezzel a rezgéssel. Ez a Föld óceánjainak és minden egyéb víznek – a tavaknak, beltengereknek, folyóknak, patakoknak, talajvíznek, esőnek, vízeséseknek stb. – intuitív és pszichikus tudatosítása. Ha itt ülünk és meditálunk étertestének rezgésein belül, az azt jelenti, hogy az ember tudatosságát kiterjeszti ezekre a dolgokra.
De ez nem csak az óceánok és vizek jelenlegi tudata, ahogy most vannak, hanem tartalmazza a vizek egész történelmét a Földön.
Egyszer ezt az egész világot egyetlen hatalmas jégtakaró borította. És Ő emlékszik erre. Istiphul testének életerejében testesíti meg a Föld összes vizének ezt a tudatát. Ez az étertest elképzelhető olyan formájában is, mint egy belül üres test. (Megjegyzés: Bizony, lásd az üreges testek/étertestek/ antigravitációs hatásait pl. Grebennyikov kísérleteiben!)
Ami létezik éterikusan, az a vitalitás, az életerő, a szabad energia áramlása a testedben, amit célodnak megfelelően irányíthatsz. Érzékelheted ezt a vitalitást, ha mély lélegzetet véve észleled ennek az éterenergia-mennyiségének növekedését, a cselekvésre való készségét a fizikai testedben.
Istiphul saját étertestét úgy érzi, mint egy víz-mágnesességet. Csakhogy alapvető különbség van az ember által érzékelt étertest és az Ő érzékei között. Bár Ő egy nő alakjában van, mégis úgy érzi, hogy az éterteste átnyúlna a Föld összes vizén! Bármit, amit a Földön a víz érint, úgy érzi, hogy ŐT IS MEGÉRINTI.
Bármit, amiben víz van, ő is érzi. Ha Istiphul éteri rezgéseivel a saját étertestemben megpróbálok elképzelni valakit, akkor azonnal érzékelem annak az egyénnek az auráját, testét, lelkét, érzelmeit mindent.
Ha ilyen állapotban felteszek magamban egy olyan kérdést, mint például: Mit érez egy bizonyos személy valakivel vagy valamivel kapcsolatban, akkor ez olyan, mintha én magam érezném azt, mivel benne vagyok az érzésében. Mi ketten nem vagyunk különálló energiarendszerek.
Istiphul számára két különálló lény egyesítve van, melynek egy része a közös mágneses energiamező. Más szavakkal, Istiphul aurája olyan, mint egy mágnes körüli mágneses tér. Ha a mágnes közelébe kerülsz, annak erőtere automatikusan hat rád és átfolyik rajtad. Ugyanez történik Istiphulnál is. Neki intelligenciája van, de ez a természet energiája, ami benne és rajta keresztül működik.
Ismerek olyan nőket, akikben megvan ez a kivételes Istiphul-i képesség. De rendkívül bizonytalanok felfedezni vagy alkalmazni ezt. Azt érzékelik ekkor, hogy túllépik azt, ami természetes és biztonságos.
Istiphul képessége lényegében maga a természet. Ezek a képességek azért léteznek, hogy általa olyan dolgokat tegyenek meg, mint a gyógyítás felajánlása és az empátia szinte isteni szintjének megteremtése bárkivel a Földön. Milyen érzés a világot egy olyan undine étertestén keresztül érzékelni, mint például Istiphulé?
Ha Istiphul valami olyasmit fedez fel, mint egy kis öblöt az éjszaka teliholdkor, a parton megtörő hullámok és az öböl körül keringő áramlatok kellemes élményt jelentenek neki. Pihentető és elbűvölő számára. Ez egy olyan hely neki, amely táplálja az életet. Olyan ez, mint egy zongorán játszott gyönyörű darab. Egy öböl számára egy művészi teljesítmény.
De épp úgy ezt az élményt jelenti neki az északi sarkvidéken a lábát belelógatva a jeges vízbe egy kis békés, nyugodt öbölben, -20 fokban, egy hosszú, téli éjszakán. A teljes csendben körülvéve a szépségről és szerelemről szóló álmokkal. Ez számára a létezésnek ez a csendes és derűs módja, hogy bármit is kellene tennie annak érdekében, hogy örömet szerezzen magának.
A nyílt tenger hullámai, melyeknek ritmikus mozgásuk van, és ahogy a szél és a hullámok együtt táncolnak. És ahogy a hullámhegyek tetejéről lefolynak a fehér habok… olyan érzés, mintha a szél fújná át az ő sellőhaját... ez nagyon bensőséges érzés számára.
Minden tónak megvan a maga dala, amit énekel. Ő hallja őket. Egy tó önmagába tükrözi környezetét. A tó dalai olyanok, mint egy lágyan dobogó szív. Izgalmas számára a zivatar a tengeren, a villámcsapástól a bőre bizsergővé válik.
Ötös szintű hurrikán a Mexikói-öbölben: érzi az alacsony nyomást a levegőben, a vihart, mely miatt a partot elárasztják a felemelkedő hullámok.
És mit akarna egy olyan undine, mint Istiphul egy emberi szeretőtől? Mint minden szerető, ő is olyan férfit szeretne, aki ismeri a szívét. Olyas valakit, aki a lelkét kutatja, hogy felfedezze lénye legmélyebb titkait. Aki mindenben osztozik vele, amit ő nagyra tart. Aki mellette élve látni fogja azt, amit ő lát, és érezni fogja azt, amit ő érez.
Pontosan ezeknek a dolgoknak a megvalósítása során tudja, hogy eljön hamarosan az a pillanat, amikor ő és a férfi egy lény lesz. Istiphulnak ez egy ősi álmot teljesítene be, amelyet maga a Földanya őriz időtlen idők óta a szívében!
Mert Istiphul számára, amikor a férfi és a nő ezt az egységet eléri, az eredeti természet a maga szépségében, esszenciájában és varázslatában többé nem válik el az emberi történelemtől! Mert így a két külön futó evolúciónk, a sellő vizi-paradicsom és a fizikai világ emberisége ezután harmonikusan működik együtt.
